Jézus a seolban
Az írást egy látogató körleveléből ollóztuk.
Ha mindent meg akarsz tudni a seolról és a pokolról, jó helyre jöttél (admin eva777).

A FÖLD FELÉPÍTÉSE

Ma egy olyan kép él az emberekben a Földről, amely teljesen ellentétben áll a Biblia kijelentésével. A legáltalánosabban elterjedt nézet szerint a Föld (és a többi bolygó) a Napból robbant ki egykor (Big Bang). A forró magma felszíne a hideg világűrben megszilárdult, de a belseje még mindig forró. Ezen a forró láván úsznak, mozognak a kőzetlemezek. Ennek az elméletnek a bizonyítására a vulkánok láváját és a mélyfúrások eredményeit hozzák fel.

De Isten Igéje mást mond a Földről. A Földet Isten teremtette, és belseje nem (csak) lávából áll. A Jób könyvében szerepel egy rész, ahol maga Isten mondja el, hogy hogyan teremtette a Földet.

Jób 38,1.4 11: Majd felelt az Úr Jóbnak a forgószélből, és mondta:...Hol voltál, amikor a Földet alapítottam? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! Ki határozta meg mértékeit, tudod-e? Avagy ki húzta el felette a mérőzsinórt? Mire bocsátották le oszloplábait, vagy ki tette le szegletkövét; Mikor együtt örvendeztek a hajnalcsillagok, és az Isten minden fiai vigadoztak? És ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor kitört, az anyaméhből kijött; Mikor ruházatává a felhőt tettem, takarójául pedig a sűrű homályt?
Amikor megszabtam határait, zárat és ajtókat vetettem elé; És azt mondtam: eddig jöjj és ne tovább, ez itt ellene áll habjaid kevélységének!

A Föld tehát egy alapkövön szegletkövön, sarokkövön nyugszik, ami a Föld középpontjában van. Ezt Isten alapította, tette le és egyetlen egy van belőle. Erre oszloplábakat (GI} -eden = alap, talapzat, oszlop) bocsátott le. Vannak a Bibliában más szavak is, melyeket ezekre az oszlopokra használ az Ige (vagy melyek hasonló funkciókat látnak el, mint az oszloplábak):
1./ IFYK (moszad)= alap, fundamentum
Ezekről úgy ír az Ige, mint nagyon masszív dolgokról, melyeket csak maga Isten tud megremegtetni:
Ésa. 24,18: És lesz, hogy aki fut a rettegésnek szavától (a rettenetes hírtől) verembe esik, és aki kijön a veremből, megfogatik a tőrben, mert az egek csatornái megnyílnak és megremegnek a Föld alapjai (oszlopai).
Mik. 6,2: Halljátok meg ti hegyek az Úr peres dolgát, és ti, Földnek örök alapjai! (...és ti változatlanok, ti Földnek alapjai). Tehát nagyon stabilak.
2. Sám. 22,16: És meglátszottak a tenger ágyai, s a világ alapjai a felszínre kerültek (feltakartattak), az Úrnak feddésétől, orra leheletének fúvásától. Isten haragjától és a jelenlétét körülvevő fényességtől láthatóvá váltak ezek az oszlopok és a tenger legalja.
Jer. 31,37: Ezt mondja az Úr: Ha megmérhetitek az egeket ott fent, és ha itt lent kifürkészhetitek a Föld fundamentumait, akkor én is megutálom Izraelnek minden magvát, mindazokért, amiket cselekedtek, azt mondja az Úr! Ezeket az oszlopokat lehetetlen kikutatni, csak Isten Igéjéből meríthetünk információkat róluk.
2./ IYKD (amud)= oszlop
Zsolt. 75,4: A Föld és annak minden lakosa elcsügged, én erősítem meg annak oszlopait.
Jób 9,6: Aki (Isten) kirengeti helyéből a Földet, úgy, hogy oszlopai megrepedeznek (megreszketnek).
3./ GY"K (makhon)= talapzat
Zsolt. 104,5: Talapzataira állította a Földet, hogy meg ne inogjon mindörökké.
4./ NY<K (mácuk)= oszlop
1.Sámuel 2,7: Az Úré a föld oszlopai és rájuk helyezte a világot (a földkerekséget).

Az öt héber szó tehát úgy tűnik, ugyanazokra a dolgokra vonatkozik: a Föld oszlopaira, oszloplábaira, melyek a Föld szegletkövén állnak, és melyek a kőzetlemezeket tartják. Az alapkő teremtésekor az angyalok, a mennyei teremtmények ujjongtak az örömtől, és el voltak ragadtatva a gyönyörűségtől. Jézus is ott volt ekkor, ahogy azt a Péld. 8,30-ban írja az Ige:

Kedvenc (növendék v. művész, építőmester) voltam nála (v. az Ő oldalán) és napról napra az Ő nagy gyönyörűsége voltam, játszva Őelőtte minden időben.

A hajnalcsillagok, az angyalok annak örültek, hogy Jézus, a kedvenc, az építőmester az Atya oldalán megteremtette a Földet. Miután az oszloplábakat leeresztette, az anyaméhből előtört a tenger, kijöttek a vizek. Valószínűleg ekkor teremtette Isten a vizeket. Mindez az 1. Mózes 1,1 előtt történt.
A Jób 38,16 leírja, mik vannak még a Föld belsejében: Eljutottál-e a tenger forrásaiig, bejártad-e a mélység legalját?

A tenger forrásai és a mélység legalja nem ugyanazok. A tenger forrásai a mélység (tehom) és a tengerek között vannak, a tengerek alján. Ezeken a forrásokon keresztül kapnak vizet a tengerek a tehomból. Ha alulról, a mélységből nézzük ezeket a forrásokat, akkor a mélység forrásai, mert ezeken jön fel a mélység vize. Ha felülről, a tengerek felől nézzük őket, akkor pedig a tenger forrásai, mert ezeken át kapják a vizüket a tengerek. A tengerek forrásai és a mélység forrásai ugyanazok.
A mélység feneke pedig a tehom (mélység) legalja, valahol a Föld szegletkövénél. Ez tehát egy lefelé menő kép. Ezután van szó a halál és vakhomály kapuiról. Ezek az alvilág (Seol) kapui: Megnyíltak-e neked a halál kapui, a halál árnyékának kapuit láttad-e?
A lefelé menő kép következő állomása a halál kapui. Ezek a mélység legaljánál vannak.


Egy a Jób 38,1-17-tel párhuzamos rész a Bibliában a Péld. 8,22-30:

Az Úr az Ő utai előtt (az Ő utai kezdeteként) szerzett engem, az Ő munkái előtt régen.
Örök időktől fogva felkenettem, kezdettől, a Föld őskezdete előttől.
Még mikor semmi mélységek nem voltak születtem, még mikor semmi források vízzel teltek nem voltak.
Mielőtt a hegyek leültettek volna, a halmok előtt születtem.
Mikor még nem csinálta a földet és a mezőket, és a világ porának kezdetét.

Mikor készítette az egeket ott voltam, mikor felvetette a mélységek színén a kerekséget.
Mikor megerősítette a felhőket ott fent, mikor erősekké lettek a mélységek forrásai.
Mikor határt szabott a tengernek, hogy a vizek át ne hágják az Ő parancsolatát, mikor megalapította e Föld alapjait,
Mellette voltam minden nap, és gyönyörűsége voltam minden nap játszva Őelőtte minden időben.

Itt is szerepelnek a Föld belsejében található dolgok: tehom, vízzel telt források, Föld oszlopai. A 27. vsz. leírja, hogy a tehom (mélység) felszínén egy kerekséget csinált Isten. Ezek a Föld kőzetlemezei, melyek lezárják a mélységet: Jób 38,30: a mélységek teteje lezárul. Ezek a kőzetlemezek alapokon, oszlopokon nyugszanak tehát, hogy meg ne inogjon a Föld soha örökké. De mi van a kőzetlemezek és az alapkő, szegletkő között? A Biblia megadja a válasz: víz, a mélység vizei.
Zsolt.136,6: ''Aki kiterjesztette a földet a vizek fölé, mert örökkévaló a kegyelme.'' A föld itt a kőzetlemezeket jelenti. A kőzetlemezeket Isten a vizekre teremtette, tehát alattuk a nagy vizek vannak.
Zsolt.24,1-2: '' Az Úré a Föld,s annak teljessége, a Föld kereksége és annak minden népe, mert Ő alapította azt a tengereken és a folyamokon megerősítette.'' Szintén erről szól. A Föld belsejében tehát rengeteg a víz. Ezt a bibliai igazságot támasztják alá a mostani mélyfúrási eredmények: több helyen mélyfúrásoknál nagyon nagy forróvíz tárolókat találtak a föld alatt, amiből azt a következtetést vonták le, hogy a Föld belsejében sokkal több a víz, mint ahogy ezt eddig képzelték.
2.Péter 3,5:'' Mert kész akarva nem tudják azt, hogy egek régtől fogva voltak, és Föld, mely vízből és víz által állott elő az Isten szavára...'' Ezért van olyan sok víz.

Ahogy lefelé megyünk a Föld belsejébe, a hőmérséklet olyan gyorsan növekszik, hogy a kőzetlemezek megolvadnak. Ez a magma.

Az oszlopok más anyagból vannak, ezek izzanak, de nem olvadnak meg. De hogy lehet ilyen forróságban víz? A Jób 38,30 azt írja eredetiben, hogy ''mint a kő, úgy összesűrűsödnek a vizek'' a mélységben. Azaz ezek a vizek nagyon nagy nyomás alatt vannak, ami megakadályozza azt, hogy gőzzé váljanak. Minél nagyobb a nyomás, annál magasabb a víz forráspontja.
Azt, hogy a mélység vizei milyen mélyek, nem tudjuk. A Biblia azt írja, hogy a Föld szegletkövéig tart a mélység, tehát a nagy vizek. Azt azonban nem tudjuk, hogy mekkora a Föld szegletköve, lehet, hogy csak 1000 km átmérőjű, de lehet, hogy 5000. Minél kisebb a szegletkő, annál mélyebbek a mélység vizei. Ezenkívül az oszloplábak/fundamentumok vastagságáról sincs információnk: ezek is lehetnek akár többszáz km vastagok is. Ami a Biblia alapján biztos: a Föld belsejében nagyon sok víz van.


ALAPFOGALMAK

TEHOM (JYUZ): 1./ Mélység
2./ Örvény
Az Eberfelder Bibel lábjegyzete szerint a tehom egy zúgó, mély víztömeg, amely a Föld belsejében van.
Ez.26,19: ''Mert azt mondja az Úr Isten: mikor én téged elpusztult várossá teszlek, mint amely városokat nem laknak, mikor a mélység (tehom) árját felhozom rád, akkor...''
Ez.31,15: ''Így szól az Úr Isten: azon a napon, amelyen a Seolba aláment, gyászoltattam, elzártam miatta a mélység (tehom) vizeit, és megtartóztattam folyóikat, úgy, hogy a sok víz elzáratott, és meggyászoltattam őt a Libanonnal, és a mező minden fája elepedt (kiszáradt) miatta.''
Ebből az Igéből az is kiderül, hogy a folyók a tehom vizéből erednek. Ha Isten elzárja a tehom vizeit, akkor a folyók kiszáradnak, és szárazság lesz, a mező minden fája kiszárad.
A Gen. 49,25-ben is éppen ezért áldotta meg úgy Jákob Józsefet, hogy: a Mindenható ''áldjon meg az ég áldásaival onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül el, az emlők és az anyaméh áldásaival.'' Jákob tudta, hogy ''az Ő (Isten) tudománya által fakadnak ki a tehomból a vizek'' (Péld.3,20), és azt is tudta, hogy ez egy fontos áldás: ''Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged, folyóknak, forrásoknak és a tehom vizeinek földjére, melyek a völgyekben és a hegyekben fakadnak'' (Deut.8,7).
A tehomnak tehát vannak kisebb-nagyobb forrásai, melyeken keresztül, a tehom vizei kijönnek a Föld felszínére. A tehom forrásai tehát nem a tehom alján vannak, nem a tehomot táplálják - hiszen az maga ''a nagy víztároló'' -, hanem a tehom tetején. Ezeket a forrásokat nyitotta meg nagyon Isten az özönvízkor:

Gen.7,11: ''Noé életének hatszázadik esztendejében, a második hónapban, e hónap tizenhetedik napján, felfakadtak ezen a napon a nagy mélység minden forrásai, és az ég csatornái megnyíltak.''
Gen. 8,2-3: ''És bezárultak a mélység forrásai és az ég csatornái, és megszűnt az eső az égből. És elmentek a vizek a földről...''.

A tehomban tehát víz van mint ahogy ezt a tehom szó másik jelentése is mutatja: örvény, örvénylő víz. A tehomot tehát nem egy csendes víztárolónak kell elképzelnünk, hanem - ahogy az óceánokban - a tehomban, a föld alatt is morajlik, örvénylik a víz.
A tehom nem egyenlő a tengerekkel. A tehom a tengerek, óceánok alatt van, közöttük van egy kőzetlemez. A tehom és a tengerek csak a forrásoknál (a mélység forrása itt = a tenger forrása) vannak érintkezésben. A tengereket, óceánokat is a tehom látja el vízzel.
Zsolt. 135,6: Mind megteszi az Úr, amit akar, az egekben és a földön, a tengerekben és minden mélységekben.
Ez itt tehát egy mélyülő kép. Ég, föld, tenger, tehom.
Az LXX a héber tehom szót abüsszosznak fordítja, így használja az ÚSZ is.
SEOL (LY}V): pokol, halottak birodalma, a szellemek átmeneti tárolóhelye az ítéletig. Gesenius héber-arám ÓSZ-i kéziszótárában így határozza meg a Seolt: ''egy csak Izraelben használt szó a halottak birodalmára, melynek etimológiája ismeretlen.'' A szó az ÓSZ-ben 63-szor fordul elő. Mit ír róla az Ige?

1./ Nagyon mélyen, a Föld belsejében van. A Biblia ezt egyértelműen kijelenti, a Seolról szóló Igék kb. 1/3-a megjelöli ezt is.

Péld. 15,24: Az életnek útja felfelé van az értelmes ember számára, hogy eltávozzon a Seoltól, ami lefelé van.
Ésa. 14,9: Lent a Seol megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasait, felkölti trónjaikról a népek minden királyait.
Num. 16,30: Ha pedig az Úr valami új dolgot tesz, és a föld megnyitja száját és elnyeli őket és mindazt, ami az övék, és elevenen szállnak le a pokolba, akkor...
Ezekből a példákból egyértelmű, hogy hol terül el a Seol. Tehát nem egy földön kívüli helyen, hanem a Föld belsejében.

2./ A Seolnak vannak kapui.

Egy nagy, többezer szintes barlangrendszernek kell elképzelni, nem olyan, mint egy földi ország, hanem van szélessége, hosszúsága és magassága is. Több milliárd ember van ott, és még mindig rengeteg a hely: Mint a sír és a Seol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek. (Péld. 27,20) ...Tátja a száját, mint a Seol, és olyan ő, mint a halál: telhetetlen és magához ragad minden népet és magához csatol minden nemzetet (Hab. 2,5).

Állandó ''nagyüzem'' van ott, a 2. világháborúban pl. naponta átlagosan 40.000 ember halt meg, sokan jutottak ekkor a Seolba. Ezt a nagy forgalmat nem lehet egy bejáraton lebonyolítani, több kapuja van, valószínűleg jelentős távolságokra egymástól.
Jézus azt mondta, hogy az egyházon a pokol kapui sem vesznek diadalmat (Mt.16,18). Mivel a városok kapuiban is a város vezetői, előkelői szoktak ülni, valószínű, hogy Jézus itt a Seol kapuiban ülő gonosz szellemekről beszélt. Ezek szerint a Seol gonosz erői alulról, a Seol kapuiból támadják az egyházat - de soha nem tudják legyőzni.

Azt, hogy a Seol kapuiban gonosz szellemek vannak, az is alátámasztja, hogy maga a Seol szó is két valóságot jelent:
a./ Seol, pokol, mint földrajzi hely
b./ Seol, pokol, mint gonosz angyal:
Jel. 6,8: ''És láttam és íme egy sárga ló, és aki rajta ült, annak neve halál, és a pokol követte azt, és adatott azoknak hatalom a Föld negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal (talán valami járvány) és a Föld vadállatai által.''
Jel. 20,13-14: ''...a halál és a pokol is kiadták a halottakat, akik náluk voltak...A pokol pedig és a halál vettettek a tűz tavába.
Ez a második halál, a tűz tava.''
Ezek és még más Igék mutatják, hogy a Seol (pokol) és a halál, személyek. Seol gonosz angyal felelős a Seol, földrajzi helyért. A gonosz angyal nevéről nevezték el a földrajzi helyet.
Ők Sátán megbízottjai, szolgái. Ez a két fő gonosz angyal, más gonosz szellemekkel együtt, ott ül a Seol kapuiban, és néha támadják az egyházat. A Seol és a Halál között szoros együttműködés van. Viszonyuk: úgy tűnik nem alárendeltségi, inkább mellérendeltségi viszonyban állnak egymással.
Zsolt 55,16: A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba, mert gonoszság van lakásukban, keblükben.
Jel. 6,8 ...aki rajta ült, annak neve halál, és a pokol követte azt...
Ezek az Igék megmutatják, hogy hogyan megy le valaki a Seolba: először jön Halál, körülveszi a bűnös embert, majd miután elvette a szellemét, Seol átveszi azt és leviszi a Seolba. (Halál és Seol közötti együttműködést mutatják még a következő igék is: Zsolt. 89,49; 116,3; Ésa. 38,18; Hós. 13,14.)

3./ Az ÓSZ-ben mind az igaz, mind a gonosz emberek haláluk után oda jutottak.
Gen. 37,35 Felkeltek pedig minden fiai, és minden leányai, hogy vigasztalják őt, de nem akart vigasztalódni, hanem mondta: Sírva megyek fiamhoz a Seolba. És siratta őt az atyja (Jákob).
Gen. 44,29: Ha ezt is elviszitek szemeim elől, és veszedelem találja érni, akkor az én (Jákob) ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok alá a Seolba.
Num. 16,33: És alászálltak azok (Kóré, Dátán és Abirám) és mind az ami az övék, elevenen a Seolra, és befedezte őket a föld...
Jákob, pedig igaz ember volt, Kóré és társai pedig gonosz emberek. Ennek az a magyarázata, hogy az ÓSZ idején az igazak sem mehettek fel a mennybe, Isten jelenlétébe.
Ezért az alvilágban, a Seolban kaptak egy helyet, ez azonban nem a szenvedés helye volt. Ezt az ÚSZ Ábrahám kebelének hívja. Jézus mondott egy példázatot, amely a Seolnak erről az elkülönített helyéről szól:
Lk. 16,19-31: Volt pedig egy gazdag ember és minden nap bíborba és finom bisszuszba öltözött és minden nap dúsan és vigadozva élt. És volt egy Lázár nevű koldus, aki az ő kapujában feküdt, fekélyekkel tele.
És kívánt megelégedni a morzsalékokkal, amelyek a gazdag asztaláról hullottak, de az ebek is eljöttek és nyalták az ő sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus és vitetett az angyalok által az Ábrahám kebelébe.
Meghalt pedig a gazdag is és eltemették.
És a pokolban, ahol kínokban volt, felemelve szemeit látta Ábrahámot távol és Lázárt az ő kebelében, és kiáltott és mondta: Atyám Ábrahám könyörülj rajtam és küld el Lázárt, hogy ő az ujja hegyét vízbe mártsa és az én nyelvemet hűsítse, mert gyötrődöm ebben a lángban. Mondta pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat teljesen elvetted az életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait, most pedig ő vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel.
Ráadásul mi közöttünk és ti közöttetek egy nagy közbevetés (szakadék) van, úgy hogy azok akik innét hozzátok át akarnak menni, nem tudnak, sem azok akik onnét hozzánk akarnak átjönni. Mondta pedig az: Kérlek azért atyám, hogy küld el őt az én atyám házába, mert van öt testvérem, hogy komoly bizonyságot tegyen nekik (sürgetően figyelmeztesse őket), hogy ők is a gyötrelemnek e helyére ne jussanak. De Ábrahám mondta neki: Van Mózesük és prófétáik, hallgassák azokat. De ő mondta: Nem, atyám Ábrahám, hanem ha valaki a halottak közül megy hozzájuk, megtérnek!
Ő pedig mondta neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.
Ábrahám kebele és a Seol bűntető-részlegei között tehát egy nagy szakadék van. Mindhárom szereplője a történetnek megismerte egymást, tehát nem személytelen árnyak vannak a Seolban, hanem az emberek szellemei felismerhetőek. A gonoszok szellemei a Seolban szenvednek, égnek, míg az igazak szellemei Ábrahám kebelében nem. A gazdag ember látta, hogy Lázár jól érzi magát, és azt kérte, hogy csak az ujja hegyét hadd mártsa a vízbe, és azzal hűsítse meg a nyelvét. De még ez sem adatik meg egy Seolban levő elkárhozott embernek.
A földi eseményekre emlékeznek a Seol lakói is, ezért mondta Ábrahám a gazdag embernek: Fiam, emlékezzél meg...

4./ A Seolnak vannak mélységei:
Péld. 9,18: És nem tudja, hogy ott az árnyak vannak, a Seol mélységeiben vannak az ő meghívottjai.

5./ A Seol a vizek alatt van, azaz a mélység vizei alatt, a tehom alatt. (Úgy néz ki, hogy a Seol a Föld alapkövén helyezkedik el):
Jób 26,5: Az árnyak megreszketnek a vizek alatt és lakóik alatt.
A Seol tehát a vizek, és az abban lakó élőlények alatt van. Ebből a három Igéből az látszik, hogy a vizek alatt közvetlenül az Ábrahám kebele van. Azért kérte a gazdag ember Ábrahámot, hogy Lázárnak engedje meg, hogy belemártsa az újját a vízbe, mert ott voltak a vizek is Lázár közelében. Egy másik kifejezés: "felemelve (a gazdag) az ő szemeit", szintén azt mutatja, hogy az Ábrahám kebele van a Seol tetején, ui. a gazdag ember úgy látta meg Ábrahámot, hogy felnézett. Lefelé menve a Seol mélységei következnek, ahol a gazdag ember is szenvedett.

6./ Minden halott a Seol (gonosz angyal) kezében van:
Zsolt. 89,49: Melyik férfi él és nem lát halált, és szabadítja ki lelkét a Seol hatalmából?
Zsolt. 49,16:De Isten megszabadítja (megváltja) lelkemet a Seol hatalmából (kezéből), mert felemel (elvesz onnan) engem.
Jób 7,9: A felhő eltűnik és elmegy, úgy, aki leszáll a Seolba nem száll fel többé.
Ezek az Igék azt mutatják, hogy a Seol hatalmában tartja a nála levő embereket, senki sem tud onnét magától, saját akaratból feljönni. A Sátán, a Halál és a Seol uralkodtak a földön levő embereken is. De Isten megváltoztatta a helyzetet:
Hós.13,14: A Seol hatalmából megváltom, a Haláltól megszabadítom őket! Hol van a te veszedelmed, ó Halál?! Hol van a te romlásod, ó Seol?!
Jel.1,18: Nálam (Jézusnál) vannak a Seol és a Halál kulcsai.
Jézus Krisztus a feltámadása által legyőzte a Sátánt, a Halált és a Seolt, megváltotta és megszabadította tőlük az embereket, és átvette ott is a hatalmat. De az ÓSZ idején még más volt a helyzet.

7./ Istenről nem gondolkodnak a Seolban, nem dicsérik őt:
Zsolt. 6,6: Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a Seolban ki dicsőít téged?
Ésa.38,18: Mert nem a Seol dicsőít téged, és nem a halál magasztal téged, akik a sírverembe szállnak nem várnak a Te hűségedre.

8./ A Seolban minden tevékenység megszűnik, semmit nem csinálnak az ott lévők (a gyötrődésen kívül) csak fekszenek:
Préd.9,12: Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedd, mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy.
Ez. 32,21: Szólni fognak felőle a vitézek hatalmasai a Seol közepéből, együtt az ő segítőikkel: Alászálltak és itt fekszenek a körülmetéletlenek, a karddal megölöttek!
9./ A Seol az Úr előtt van, nem elrejtett előle, Isten tudja, hogy mik történnek ott:
Péld.15,11: Seol és Abaddon az Úr előtt vannak, mennyivel inkább az emberek szíve.
Jób 26,6: A Seol meztelen előtte, és nincs takarója az Abaddonnak.
10./ Egyes emberek szövetséget is kötöttek (vagy kötnek) Seol és Halál gonosz szellemekkel

(talán a Seol és a Halál gonosz angyalok által használt emberekkel, szervezetekkel) Istennel szemben, így akarván védelmet szerezni Isten ítéleteivel szemben:
Ésa.28,15.18: Mert ezt mondjátok: szövetséget kötöttünk a Halállal és egy szerződést a Seollal: ha az ostorozó áradat jön, nem ér el minket, mert a hazugságot tettük meg oltalmunknak, és a rosszaságban rejtőztünk el. ... És eltöröltetik a Halállal kötött szövetségetek és a Seollal kötött szerződésetek meg nem áll, az ostorozó áradat ha eljön, eltapos titeket...
11./ Egész városok, sőt nemzetek vannak a Seolban, minden nemzetnek megvan a maga része:
Mt.11,23: Te is Kapernaum, aki az egekig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni...
Zsolt. 9,18: Seolba jutnak a gonoszok, minden nép, amely elfeledkezett Istenről.
Ez.32,22-23: Ott van Assúr és egész sokasága, körülötte sírjai, mindnyájan megölöttek, kik fegyver által hulltak el. Akik sírjai a sírgödör (Seol) hátuljában vannak, és sokasága az ő sírja körül van, mindnyájan megölöttek, fegyver által elestek, akik félelmére voltak az élők földjének.
12./ A Seolnak vannak kötelei és tőrei melyekkel az ott levőket megkötözi:

2.Sám.22,6: A Seol kötelei vettek körül és a halál tőrei estek rám.
13./ A Seolban sötét van:
Jób17,12: Ha reménykedem is, a Seol már az én házam, a sötétségben vetettem meg az ágyamat.
Jób10,21-22: Mielőtt oda megyek, ahonnét nem térhetek vissza, a sötétségnek és a halál árnyékának földjére, az éjféli homály földjére, amely olyan, mint a halál árnyékának sűrű sötétsége, ahol nincs rend és a világosság olyan, mint a sötétség.

14./ A Seolban nagy a forróság, minden izzik ott:
Lk.16,24:...gyötrettetem e lángban (a gazdag ember Lázár történetéből).

Én. 8,6:..kemény, mint a Seol a buzgó szerelem, lángjai tűznek lángjai...

15./ A Seolban az embereknek nem a teste van, hanem a szelleme, árnya (JW}AB - refaim = árnyak):
Ésa.14,9: Lent a Seol megindul temiattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a Föld minden hatalmasait, felkölti trónjaikról a népek minden királyait.
Ebből az Igéből az is kiderül, hogy nemcsak az emlékezetüket tartják meg az ott levők, hanem valamilyen formában a rangjukat is. Tehát akik a földön királyok voltak, azoknak a Seolban is van trónszékük.
Az árnyak nem csinálnak semmit, hiszen felriasztani csak így lehet valakit.
Ésa.26,19: Megelevenednek (életre kelnek) halottaid, és holttesteim felkelnek, ébredjetek fel és ünnepeljetek, akik a porban fekszetek! Mert harmatod a fények harmatja és visszaadja (kidobja) a föld az árnyakat!
Ez lesz az (első) feltámadás, Jézus visszajövetelekor.
Zsolt.88,11: Avagy a halottakkal teszel-e csodát? Felkelnek-e az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
Péld.2,18: Mert a halálhoz süllyed le az ő háza, és az ő utai az árnyakhoz.
Péld.21,16: Az az ember, aki letér az értelem útjáról, az árnyak gyülekezetében fog nyugodni.
16./ A Seolban levők tudnak beszélgetni egymással. Ezt tette pl. a gazdag ember Ábrahámmal a Lk.16-ban is. Az Ez.32,21-ben a hősök hatalmasai szóltak a Seolba alászállt Egyiptomról. Az Ésa.14-ben pedig az a gúnydal van leírva, amit a Seol lakói mondanak akkor, amikor leér hozzájuk a Sátán.
17./ A Seolnak különböző részei, kamarái, cellái vannak. (Ezekben vannak a különböző nemzetek: Ez.32,17-32).

Péld.7,27: Az ő háza - Seolba vivő utak, melyek levisznek a halál kamráihoz.
Az itt használt héber szó a BIU (heder), amely sírkamrát, éléskamrát, belső szobát, hálókamrát jelent. A szó itt többesszámban áll.
Jób 17,15: A Seol reteszeihez száll le, velem együtt nyugszik majd a porban.
Az Ige itt a IP (bad) szót használja, melynek jelentése: rész, magában, külön, elkülönítve, elkülönítés, egyedül, csak. Szintén többesszámban van.
16./ A Seol egy csendes hely (de nem a nyugalom helye, hiszen nagy zűrzavar van ott -Jób10,22-):
Zsolt.115,17: Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállanak a csendességbe.
A Seol szó ÚSZ-i megfelelője a hádész, így használja a LXX is.

SAHAT (ZUV)
Ennek a szónak több jelentése is van: 1. Tőr-verem, vadállatok megfogására; 2. posványt stb.-t tartalmazó gödör, verem; 3. sír, alvilág, Seol. Itt most csak legutolsó jelentésének előfordulási helyeit nézzük meg:
Ésa.38,17: Íme áldásul volt nekem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulás gödréből...
Ez itt egy messiási prófécia Ezékias király szájából. Jézus szavait adta a szájába a Szent Szellem. Tehát Jézus lelkét az Atya szeretettel kihúzta a Seolból, a pusztulás gödréből. A sahat szó szerepel itt, mely egyértelműen a Seolra vonatkozik. Ezek alapján a Seol egy piszkos, mocskos hely.
Ez.28,8: A sahatba szállítanak le, és meghalsz a megölöttek halálával a tengerek szívében.
A tengerek (a világ-tehom) szívében, középpontjában van ez a sahat, tehát a Seol.

BÓR (BYP) a következő szó. Ennek is több jelentése van:
1. kút, ciszterna: Gen.37,20: Most hát gyertek és öljük meg őt (Józsefet) és vessük őt a kutak egyikébe, és mondjuk azt, hogy fenevad ette meg őt és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.

2. gödör: Zsolt.7,16: (a gonosz) gödröt (bór) ás és mélyre vájja azt, de beleesik a verembe (sahat), amit csinált.
3. Seol: Zsolt.28,1: Hozzád kiáltok, Uram, én szirtem! Ne fordulj el szótlanul tőlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál a sírba (bór) szálltakhoz hasonló.
Zsolt.88,6: A legmélyebb gödörbe vetettél be engem, sötétségbe, mélységbe. Ez egy messiási zsoltár, Jézus érezte így magát a Seolban.
A Seol legmélyebb bór-jába, gödrébe, kútjába került (ZYWZRZ BYP - bór tahtijjót = legmélyebb gödör).
5. tömlöc, börtön: Gen.40,15: Mert lopva hoztak el engem (Józsefet) a héberek földjéről és itt sem tettem semmit, hogy a tömlöcbe vessenek.
Zsolt. 142,8: Vezesd ki a tömlöcből lelkemet, hogy dicsérjem nevedet!
Ésa.24,21-22:
És lesz azon a napon, megbünteti az Úr a magasság seregét a magasságban és a föld királyait a földön. És összegyűjtve összegyűjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöcbe, és sok napok után meglátogattatnak. (És gödörbe zárják őket, ahogyan a foglyokat bezárják, és börtönbe zárják őket, de sok nap múlva gondolnak rájuk).
Miután előbb leírja a Jelenések könyvéből ismert ítéleteket, melyek a Földre jönnek, azt írja a Biblia, hogy a Sátán és a magasság szellemei (a területi szellemek) a bór-ba fognak kerülni.
Ez itt szintén a Seolt jelenti, a mélység tömlöcét. Ott lesznek az 1000 év alatt megkötözve, majd "sok nap után meglátogattatnak", azaz rövid időre még elengedik őket (lásd a Messiás korszaka utáni végső lázadást).

Ez a szó is jelenti tehát a Seolt, a mélység börtönét, gödrét. József, Jézus Krisztus egyik legnagyobb ÓSZ-i előképe szintén tömlöcben volt (Gen.40,15), ahogy Jézus is (Zsolt.88,7). Mindkét Igében a bór szó szerepel. Több helyen még a bór a Seol szinonimája:

Ez.26,20: Akkor ledöntelek (leszállítalak) azokhoz, akik a gödörbe szálltak, az őskor (hajdan) népéhez, és lakatlak a Föld legalsóbb helyein, múltból való romok között, azokkal, akik a gödörbe szálltak, hogy többé senki ne lakjon benned (Tiruszban).
Ott laknak a régi korok emberei, és ott vannak a régi korok romjai is. Nemsokkal ezután Ezékielhez ismét szólt az Úr, hogy prófétáljon Egyiptom ellen, hogy Egyiptom sokaságának el kell pusztulnia. Ennek kapcsán Isten elmondta Ezékielnek, hogy hogyan néz ki a Seol, ahová Egyiptom seregeinek is menniük kell:

Ez.32,17-32: És lett a tizenhetedik esztendőben, a hónap tizenötödikén, lett az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! Sírj Egyiptom sokaságán és szállítsd le őt, meg hatalmas nemzetek lányait a mélységek országába (a Föld legalsó helyeire), azokhoz, akik gödörbe szálltak! Kinél voltál kedvesebb? Szállj alá és légy a körülmetéletlenekhez fektetve!

A karddal megölöttek közé essenek le!
A fegyver átadatott, húzzátok le őt és minden sokaságát! Szólni fognak felőle a vitézek minden hatalmasai a Seol közepéből, segítőikkel együtt: leszálltak, itt fekszenek a körülmetéletlenek, a karddal megölöttek!
Ott van Assúr és egész sokasága (csapata), körülötte sírjai, mindannyian megölöttek, kard által elhullottak. Sírjai a gödör hátuljában vannak, és sokasága az ő sírja körül van. Mindannyian megölöttek, kard által elestek, akik félelmet okoztak az élők földjén.
Ott van Elám, és egész sokasága sírja körül, mindnyájan megölöttek, akik kard által estek el, akik leszálltak körülmetéletlenül a mélységek országába (a Föld legalsó részeibe), akik félelmet okoztak az élők földjén, és viselik gyalázatukat azok mellett, akik a gödörbe szálltak.
A megölöttek között vetettek neki ágyat egész sokaságával, körülötte vannak sírjai, mindnyájan megölöttek, akik kard által estek el, mert félelmet okoztak az élők földjének, és viselik gyalázatukat azok között, akik a gödörbe szálltak, a megölöttek közé fektették őket!
Ott van Mések-Tubál, és egész sokasága, körülötte vannak sírjai, mindnyájan körülmetéletlenek, kard által megölöttek, mert félelmet okoztak az élők földjének.
És nem a körülmetéletlenek hőseivel fekszenek együtt, akik hadi fegyvereikkel szálltak le a Seolba, és akik kardjait a fejük alá tették, mert vétkeik csontjaikra kerültek, mert félelmet okoztak a vitézeknek az élők földjén.

Te is (Egyiptom) a körülmetéletlenek közt fogsz megrontatni és a kard által megölötteknél fogsz feküdni. Ott van Edom, királyaival és minden fejedelmével, akik erejükben (erejük teljességében, bátorságukban) fektettek a kard által megölöttekhez, a körülmetéletlenekkel fekszenek, és azokkal, akik a gödörbe szálltak. Ott vannak észak uralkodói mindnyájan, minden szidoni akik leszálltak a megölöttekhez, és a -hatalmuk (bátorságuk) miatt tőlük levő félelem ellenére- szégyenné lettek, és fekszenek körülmetéletlenül a kard által megölöttek mellett és viselik gyalázatukat azokkal, akik a gödörbe szálltak.

Ezeket látni fogja a fáraó és megvigasztalódik minden sokasága felől, kard által ölettek meg a fáraó és minden serege, ezt mondja az Úr Isten. Mert félelmére adtam őt az élők földjének, ezért ott vetnek ágyat neki a körülmetéletlenek között, a fegyverrel megölettek mellett, a fáraónak és minden sokaságának, ezt mondja az Úr Isten.
Ez a rész tehát egy "körutazás"a Seolban. Isten bemutatta, hogy akkor milyen nemzetek feküdtek ott. Ma már más nemzetek is vannak a Seolban. Először Assurt mutatta be, akinek egész serege ott van a Seolban. Középen fekszik a király, körülötte pedig seregének fekvőhelyei, sírjai vannak. Az élők földjén (így hívják a földet, az élő embereket, mert a Seolból nézve itt mindenki és, azaz élők földje) mindenki félt tőlük, most pedig a gödör hátuljában (BYP WZ"BW - jarköté bór) vannak. Ide fog kerülni a Sátán is 1000 évre:

Ésa.14,13-15: Te pedig azt mondtad szívedben: az égbe megyek fel, Isten csillagain felül emelem trónomat és ott ülök a gyülekezet hegyén messze északon. Felmegyek a felhők fölé, hasonló leszek a Magasságoshoz! De a Seolba szállítanak le, a gödör hátuljába!
Az Ésa.14,15-ben is a jarköté bór szerepel, ugyanaz a hely, ahol az Assúrok vannak. Ott fogják neki ezt az Ésa.14-ben leírt gúnydalt mondani.
Megjegyzés: A Jel 20-ban az szerepel, hogy a Sátánt, a régi kígyót az abüsszoszba zárják 1000 évre. Az Ésa 14,13-15 alapján tehát itt (Jel20) - és valószínűleg a Jel 9,1-ben is, ahol ráadásul az abüsszosz kútjáról van szó - az abüsszosz a pokol/Seol szinonímája.
A Seol kútja lehet az Abaddon, lásd lejjebb.
A Seolban van még egész Elám is, az a perzsa provincia, melynek Szuza volt a fővárosa. Szintén a király helye körül fekszik a többi elámita. Majd Mések-Tubál, Edóm és észak királyai és fejedelmei következnek, mind azok akiknek nagy hatalmuk volt a földön.
Ezzel Isten azt mutatta meg Egyiptomnak, hogy hiába van nagy ereje, Ő már más nagy erejű népeket is leszállított a Seolba. Más népek is voltak már akkor is ott, de csak a legerősebbeket mutatja itt be az Ige.

ABADDON (GYIP}):
Egy következő szó, amit az Ige a földalatti dolgok bemutatására használ, az az Abaddon. A héber alapige, melyből ez a szó származik az ávad (IP}), melynek jelentése: tönkretenni, elpusztítani, lerombolni.
A Biblia úgy beszél az Abaddonról, mint egy olyan helyről, ami különbözik a Seoltól, de ami mégis nagyon szoros összefüggésben van vele. Az Abaddon a Haláltól is különbözik, de szinte minden esetben vagy a Seollal, vagy a Halállal fordul elő a Bibliában:
Péld.15,11: Seol és Abaddon az Úr előtt vannak, mennyivel inkább az ember fiainak szíve!
Péld.27,20: Ahogy Seol és Abaddon meg nem elégszenek, úgy az ember szemei sem elégszenek meg.
Jób26,6: A Seol mezítelen előtte és nincs takarója az Abaddonnak (sem).
Jób28,22: Abaddon és Halál mondják: csak hírét hallottuk füleinkkel (a bölcsességnek) .
A Seol és az Abaddon tehát nem szinonímák, két különböző hely ill. személy. Konkrét földrajzi helyként beszél róluk az Ige. A Jób 28,22 azt is bemutatja, hogy -ahogyan a Halál-, az Abaddon is személy (is), hiszen van füle, amivel hallott a bölcsességről, és van szája, amivel ezt el is tudta mondani. Azt, hogy Abaddon személy is, a Jel.9,1-11 is mutatja:
Jel.9,1-11: És az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag esett le az égről a földre és adatott annak a mélység kútjának a kulcsa.
Megnyitotta azért a mélységnek kútját, és füst jött fel a kútból, mint egy nagy kemencének füstje, és meghomályosodott (elsötétedett) a nap és a levegőég a kút füstje miatt.
A füstből pedig sáskák jöttek elő a földre és adatott azoknak hatalom, amint hatalmuk van a föld skorpióinak.

És megmondatott nekik, hogy a föld füvét ne bántsák, se semmi zölde(lő)t, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek nincsen a homlokukon Isten pecsétje.
És adatott azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig, és azoknak kínzása olyan, mint a skorpiók kínzása, amikor azok megmarják az embert. Ezért az emberek keresni fogják azokban a napokban a halált, de nem találják meg azt, és meg akarnak halni, de a halál elfut előlük. A sáskák formája pedig hasonló volt a harcra felkészített lovakhoz, fejükön mint koronák -aranyhoz hasonló anyagból- voltak, és arcuk olyan volt, mint az emberek arca.
És olyan hajuk volt, mint az asszonyok haja, és fogaik olyanok voltak, mint az oroszlánoknak, és olyan páncéljaik (mellvértjeik) voltak, mint a vas páncélok, és szárnyaik zúgása olyan volt, mint a sok-lovas harci kocsik zúgása, amikor a harcba száguldanak. És skorpióhoz hasonló farkuk volt és fullánkjuk, és a farkukban volt a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. Királyukul pedig a mélység angyala volt fölöttük, annak neve héberül Abaddon, görögül Apollion (azaz Vesztő, Pusztító).
Egy csillag esik tehát le a földre, ami (amellett, hogy egy angyal) lehet egy meteorit, vagy valami más természeti katasztrófa, ami akkora füstöt fog előidézni a Föld belsejéből, hogy félhomály lesz a földön (vagy egy részén).

Ezzel a füsttel együtt kétszáz-millió (Jel.9,16) ilyen gonosz szellem fog előjönni, akik kínozni fogják az el nem pecsételt embereket öt hónapig. Ezek fölött a szellemek fölött vezetőül, királyul egy Abaddon nevű fő-szellem lesz, aki -a Seol földrajzi hely, Seol gonosz angyal mintájára- a föld alatti Abaddon helynek is a vezetője. Egy megállapodás lesz Halál és Abaddon között: akiket Abaddon szolgái gyötörnek, azokért nem megy el a Halál, az Igéből úgy tűnik, hogy még az öngyilkosság sem fog nekik sikerülni.
Az Igéből nagyjából ennyi derül ki Abaddonról. Más információt csak óvatos becsléssel következtethetünk ezekből ki:
A Bibliában a föld alatti fő erősségek a Seol és a Halál, így Abaddonnak is "főnöke" a Seol. Mivel "személyi szinten" ez így van, logikusnak látszik azt feltételezni, hogy "földrajzi hely-szinten" is így van, annál is inkább, mert amikor mint földrajzi helyekről beszél róluk az Ige, akkor is mindig együtt fordulnak elő, mégpedig úgy, hogy először a Seol van említve. Az Abaddon tehát a Seol egyik része, részlege lehet.
Hogy az Abaddonnak, mint földrajzi helynek mi a feladata, nincs egyértelműen kijelenve a Bibliában. (Mivel Abaddon ennek a kétszáz-millió gonosz szellemnek a királya, lehet, hogy a Föld belsejében is ez van, tehát az Abaddon e gonosz szellemek megőrzési helye lenne. De ez csak feltételezés.)

TARTAROSZ :
Egy másik szó a Tartarosz. Ez csak egyetlen helyen fordul elő a Bibliában, ott is csak igeként (tartaroó), jelentése: a tartaroszba taszítani:
2.Péter2,4: ...nem kedvezett Isten a bűnbe esett angyaloknak, hanem mélységbe taszítván (tartatoó) a sötétség láncaira adta őket, hogy fenntartassanak az ítéletre.

A bűnbe esett angyalok tehát a mélységben vannak, meg vannak kötözve nagyon erős kötelekkel, és csak az ítéletük napján lesznek feloldozva. Erről szól a Júdás 6. is:
És azokat az angyalokat is, akik nem tartották meg a fejedelemségüket, hanem elhagyták lakhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartotta.
Ez tehát egy olyan hely, ahonnét nem jöhet fel egy gonosz szellem sem. (Ezek gonosz angyalok valószínűleg azok, akik lejöttek paráználkodni az emberek lányaival a Gen.6.-ban. Az özönvíz alkalmával ítélhette meg őket - pl. a kentaurokat - Isten. Ezt támasztja alá a 2.Péter 2,4 szövegkörnyezete is).
A Tartarosz (ha létezik külön ilyen) pontos helye az Ige alapján ismeretlen, csak annyit tudunk, hogy a mélységben van. (A görög mitológia alapján a Seol egyik része.)


GYEHENNA
A tűz tava, az eljövendő ítélet végső helyszíne. Már most is megvan:
Ésa 30,33: (ez a rész eddig a nagy öldklés napjáról és körülményeiről, tehát e világkorszaknak a legutolsó momentumairól szól, majd így folytatódik): mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is (talán az antikrisztus), mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában van tűz és fa bőven, az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.
De még nem tölti be a funkcióját, amire teremtette Isten, még üres. A Sátánnak és angyalainak készült:
Mt.25,41: Akkor szól majd a balkeze felől állóknak is: távozzatok tőlen ti átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készítetett.
A Sátán 1000 évig meg lesz kötözve, majd egy rövid időre ismét szabadon fogja bocsátani Isten. Sátán egy hatalmas háborút fog ekkor vezetni Jeruzsálem, az ott levő Jézus Krisztus és szentjei ellen, de Istentől tűz fog lejönni az égből és megemészti ezt a hatalmas sereget.
Ezután a Sátánt is a gyehennába, a tűz tavába fogják dobni, így az Antikrisztus és a hamis próféta után (aki már hamarabb oda kerültek a bűnös emberekkel együtt - nemzetek ítélete) ő lesz a gyehenna következő lakója örökre. Őt nemsokkal ezután a Seol és a Halál követik, majd azok az emberek, akik nincsenek beírva az élet könyvébe. Ezzel fog zárulni a mostani Föld történelme.
A Seol és a gyehenna tehát nem ugyanaz. A Seol csak egy ideiglenes tartózkodási helye a halottak szellemeinek (refaim), míg Isten saját testükben fel nem támasztja őket az 1000 éves birodalom végén, az utolsó ítéletre. Ezután a bűnös emberek a gyehennába fognak kerülni, már a feltámasztott testükben. Fontos különbség, hogy a Seollal ellentétben a gyehennában a bűnös emberek a testükben lesznek:
Mt.5,29:Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, mint hogy egész tested a gyehennára vettessék.
Mt.10,28: És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik, hanem attól féljetek inkább, aki mind a testet, mind a lelket elvesztheti a gyehennában.
Nem ugyanaz a Seol és a gyehenna, hiszen az utolsó ítélet előtt maga a Seol gonosz angyal is a gyehennába fog vettetni. A Seol földrajzi hely ekkor elveszti funkcióját, az egész Földdel együtt megszűnik létezni, egy új Föld fog előállni. A gyehenna viszont nem fog megszűnni, sőt ekkor kezd csak el igazán működni, amikor a Seolból oda kerülnek a bűnös emberek - testben.
Ésa.66,22-24: Mert ahogy az új ég és az új föld, melyeket teremtek, megállnak előttem, szól az Úr, úgy megáll a ti magotok és a ti nevetek.
És lesz, hogy hónapról hónapra és szombatról szombatra eljön minden test engem imádni, szól az Úr. És kimenvén nézni fogják azoknak az embereknek a holttesteit, akik elpártoltak tőlem, mert az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem alszik, és minden test előtt borzadásul (undorodásul) lesznek.
Ez a rész az új égről, az új földről szól. Megmutatja, hogy a gyehenna nem az új föld belsejében lesz, mivel már most is megvan, hanem azon kívül (kimenvén...). Azok a kifejezések, mint pl. "külső sötétség", "sírás és fogak csikorgatása" és ''férgük meg nem hal'' szintén a gyehennára vonatkoznak.
Jézus úgy beszélt róla, mint egy már meglevő dologról (az ördögnek készíttetett). Tehát egy külső (földön kívüli), sötét hely, ami már megvan. (Ez a világűrt juttatja az ember eszébe, talán valamelyik bolygón van.)

ÖSSZEGZÉS:

Ezek alapján az Igék alapján úgy tűnik, hogy a Seolnak több részlege van. Van az Ábrahám kebele, ahol az igazak szellemei voltak az ÚSZ megkötéséig. Ez a rész volt a Seol tetején. Van az Abaddon, ahol talán az Isten ítéleteként a földre feljövő gonosz szellemek vannak most, van esetleg a Tartarosz, ahol pedig olyan szellemek vannak (gonosz angyalok), akik csak a nagy nap ítéletekor jöhetnek fel és vannak olyan gödrei, kútjai, részlegei, ahol az elkárhozott emberek szellemei, árnyai tartózkodnak most.
Az eljövendő ítélet helyszíne a gyehenna, amely egy földön kívüli hely, és ahol a bűnös emberek az utolsó ítélet után testben fognak szenvedni. Ott lesznek a férgek, nem a Seolban vannak. Eredetileg a Sátánnak és angyalainak készítette Isten.



JÉZUS A SEOLBAN

Előképek

Az egész Biblia Jézus Krisztusról szól. Ezt maga Jézus mondta a farizeusoknak a Ján.5,39-ben:
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek, és ezek azok, amelyek rólam tesznek bizonyságot.
Egy másik helyen pedig ezt írja az Ige:
Lk. 24,44: És mondta nekik (Jézus): Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam nektek, amikor még veletek voltam, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.
Jézus itt az ÓSZ hagyományos hármas tagoltságáról beszél, arról, hogy a tórában (a törvényben), a növiimben (a prófétai írásokban) és a ketuvimban (az írásokban = a a Biblia többi ÓSZ-i könyve) róla van szó. Ezek az írások Jézus szolgálatáról, haláláról, feltámadásáról, visszajöveteléről szólnak, de megtalálhatunk bennük olyan részleteket, amelyek a "föld szívében" eltöltött három napról számolnak be. Nézzük meg először e három nap ÓSZ-i előképeit:

József:
Jézus Krisztus egyik legnagyobb ÓSZ-i előképe. Rengeteg párhuzamot találunk József és Jézus élete között, ezek között Jézus halálára és feltámadására vonatkozókat is.
Két történet tartozik ide: 1.:Gen.37,17-36
2.:Gen.38-41
1./ A Gen. 37,13-ban írja az Ige, hogy Jákob hívta Józsefet, hogy elküldje a bátyjai után. József odaállt apja elé és mondta: Itt vagyok. Elment hát utánuk Dótánba. Mikor már messziről látták a testvérei, hogy jön, elhatározták, hogy megölik. De Rúben lebeszélte őket erről, mert meg akarta menteni József életét. Így csak a "kutak egyikébe" dobták (Gen.37,20). Dótánban történt mindez, melynek jelentése: két kút, kettős kút.
Gen.37,23-25: És lett, hogy amint odaért József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről a felső ruháját, a cifra ruhát, mely rajta volt. És megragadták őt és bevetették a kútba, a kút pedig üres volt, nem volt víz benne. Azután leültek kenyerezni...
Gen.37,28: És mentek arra Midiánita kereskedő férfiak, és kivonták (Júda és a testvérek) Józsefet a kútból, és eladták Józsefet az Ismaelitáknak (Midiánitáknak) húsz ezüstpénzért, azok pedig elvitték Józsefet Egyiptomba.
Józsefet tehát kihúzták a testvérei, de nem bocsánatot kértek tőle (ahogy azt talán József várta), hanem eladták rabszolgának. Rúben, aki nem tudott erről az üzletről, ment vissza, hogy segítsen Józsefnek, de már nem találta és nagyon megijedt:
Gen.37,30: És visszament a testvéreihez és mondta: Nincsen ott a gyermek, és én most hova menjek én?!
József Egyiptomba került, Potifárhoz. Ezután az Ige a Gen.39,2-6-ban öt vsz.-on keresztül azt írja le, hogy milyen szerencséssé tette az Úr Józsefet Potifár házában, Egyiptomban.
József itt Jézus előképe. Az Atya elküldte őt a földre, Izraelhez, akiknek test szerint testvérük lett, de ők tanácskoztak ellene és megölték. Bevetették a bór-ba, a Seolba. Miután kiszabadult, a pogányokhoz került, és nem Izrael számára jelentett áldást, hanem a pogányok számára (Egyiptom). A bór, a víz nélküli száraz verem, kút, a Seolt is jelenti az Igében.

2./ A másik ide vonatkozó rész József történetében a Gen.39-41-ben van leírva:
Az Ismaelitáktól Potifár, a fáraó testőrfőparancsnoka vette meg Józsefet. Meglátta a rabszolgakereskedőknél, hogy milyen szép ifjú József, és megvásárolta. De nem csak Potifárnak, hanem Potifár feleségének is megtetszett József. Miközben ura mindent a kezeire bízott, felesége állandóan arra akarta rávenni Józsefet, hogy háljon vele. De József nem akart vétkezni Potifár ellen és főleg Isten ellen. Egy napon, amikor csak ketten voltak otthon, Potifár felesége megragadta Józsefet és meg akarta erőszakolni. De József kitépte magát Potifár feleségének kezeiből és elrohant, ruhája viszont a nő kezében maradt, aki férje hazaérkeztekor ki is használta ezt. Haragjában és csalódottságában úgy állította be a történteket, mintha József akarta volna őt megerőszakolni. Potifár ezt a bizalmával való visszaélésnek vette, nagyon mérges lett, és börtönbe vetette Józsefet, abba a börtönbe, amely saját házánál volt.
A börtön igazgatója előtt azonban Isten kedvessé tette Józsefet, és mindent József kezeire bízott, pedig ez a börtön a fáraó magánfoglyainak a börtöne volt, nem egyszerű embereket tartottak ott fogva.
Ezután két főember került a börtönbe: a fáraó főpohárnoka és fősütőmestere. Vétkeztek a fáraó ellen, aki börtönbe vetette őket Potifár Józsefet rendelte melléjük, hogy szolgálja őket. Az Ige azt írja, hogy sokáig voltak ott. (Józsefet kb. 17-18 éves korában adták el a bátyjai, ezután hamarosan börtönbe került. Csak 30 éves korában szabadult ki, akkor állt a fáraó elé.)
Egyik éjjel mind a főpohárnok, mind a fősütőmester álmot láttak. Amikor József reggel bement hozzájuk, ott szomorkodtak, mert nem tudták, hogy mit jelentenek az álmok. József megfejtette nekik: a főpohárnoknak 3 nap múlva megbocsát a fáraó és visszahelyezi régi méltóságába, a fősütőmestert pedig felakasztatja. Így is történt.
Két év múlva Isten adott egy álmot a fáraónak is a hét bő és a hét szűk esztendőről. Miután Egyiptom egyik álomfejtője sem tudta megfejteni az álmot, a főpohárnok elmondta, hogy két évvel ezelőtt ő is és a fősütőmester is álmot láttak, amit egy héber ifjú magyarázott meg és úgy is történt minden. A fáraó gyorsan maga elé hozatta Józsefet, aki megborotválkozott és átöltözött. Nemcsak megfejtette az álmot, hanem még tanáccsal is ellátta a fáraót. A fáraó erre felmagasztalta Józsefet:
Gen.41,40-45: Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyiszék (trón) tesz engem nálad nagyobbá. Mondta továbbá a fáraó Józsefnek: Íme fejedelemmé tettelek téged az egész Egyiptom földjén. És levette a fáraó a maga pecsétgyűrűjét kezéről, és adta azt József kezére, és felöltöztette őt drága gyolcs ruhába (bisszusz = a legfinomabb fehér gyapjú), és aranyláncot tett a nyakába. És meghordoztatta őt a második szekerén, és kiáltották előtte: térdet hajtsatok! Így tette őt fejedelemmé az egész Egyiptom földjén. És mondta a fáraó Józsefnek: én vagyok a fáraó, de nélküled senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Egyiptom földjén. És nevezte a fáraó József nevét Cafenát-Paneáknak (Világ Megmentője, Élet Megtartója), és feleségül adta hozzá Aszenátot, Potiferának, On (Heliopolisz, a napkultusz központja) papjának lányát. És kiment József Egyiptom földjére.

Jézus előképe ez a történet is:
- Gen40.15: Nem tettem semmit, hogy börtönbe (bór) vessenek. Jézus is bűn nélkül szenvedett.
Talán nem eröltetett a párhuzam a főpohárnok és a fősütőmester valamint a két lator között. Mindkét egyiptomi tényleg bűnös volt, ahogy a két lator is. Jézus hamarabb ment le a Seolba, minta két lator, ő előbb halt meg, ezt bizonyítja a János 19,32-33:
Eljöttek azért a katonák és megtörték az elsőnek lábszárait és a másikét is, aki ővele együtt feszíttetett meg. Mikor pedig Jézushoz értek, és látták, hogy ő már halott, nem törték meg a lábszárait.
József is már lent volt a börtönben, amikor a két egyiptomi odakerült. A főpohárnok megmenekült, a fősütőmester meghalt - egyik lator elveszett, mert szidalmazta Jézust, a másik pedig megmenekült, mert hitte, hogy Jézus, aki ekkor éppen a kereszten haldoklott, el fog ismét jönni ''az Ő országában'' (Lk.23,39-43).
- Zsolt.105,18: Lábait béklyókba szorították, ő maga vasban járt.
Józsefről ezt nem írja a Gen. könyve, de ebből a zsoltárból kiderül, hogy milyen volt Józsefnek a börtönben. Az Ap.Csel.7,10 mond még valamit erről:
És megszabadította (Isten) őt (Józsefet) minden nyomorúságából és adott neki kedvességet és bölcsességet a fáraó előtt, Egyiptom királya előtt, aki őt Egyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állította.
József tehát nyomorúságban (??????) volt a börtönben, ahogy Jézus is a Seolban. A Károliék által ''békó''-nak fordított szó láb-vasat, bilincset jelent, amibe belepréselték József lábait. ''Ő maga vasban járt'' eredetiben: lelke vasba jutott, amit már egyértelműen Jézusra is vonatkoztathatunk, hiszen lelke (nefes) vasba, nyomorúságba, a Seolba jutott, ahol meg volt bilincselve, kötözve.
- Megborotválkozás: még nem megdícsőítés, de már más állapot: Jézus dícsőséges tesben támadt fel (ajtón-átmenés, az emmauszi tanítványok szemei elől hirtelen eltűnés/láthatatlanná válás), de még nem volt körbehordozva a mennyben, a "nagy mennyei bevonulás"-kor, azaz "még nem dícsőítetett meg" a mennyben.
- József megdicsőülése is előképe Jézus megdicsőülésének (Gen.41,40-45). Miután az Atya kivonta Jézust a bórból, úrrá tette kezei minden munkáján, ''egész háza fölé főgondviselőül állította''. Jézus egy diadalmenetet tartott a mennyben a bevonulása után, az Atya Neki adott minden hatalmat (pecsétgyűrű).
József a lehető legpogányabb lányt vette feleségül, ami azt mutatja, hogy ha megtér, akkor a legpogányabb ember is lehet az egyház tagja, azaz Jézus Krisztus menyasszonya.
József kiment Egyiptom földjére, azaz itt is megtalálható az, hogy Jézus a pogányoknál munkálkodik.
Borotválkozás: dicsőséges test

Eszter:
Egy másik előkép Eszter királyné háromnapos böjtje. Ez a háromnapos böjt jelképezi Jézus háromnapos seolbeli tartózkodását. Ebben a történetben is több párhuzamot figyelhetünk meg Jézus életével:
- A három nap elteltével Eszter bement a király elé, hogy kegyelmet kérjen népének. Jézus Krisztus is a három nap elteltével bement az Atyához, és ahogy Ahasvérus kinyújtotta az aranypálcáját Eszterre, úgy Jézus Krisztus is kegyelmet talált az Atya előtt. Eszter a zsidók számára nyert kegyelmet, Jézus Krisztus pedig mindenki számára, aki Őt elfogadja.
- Hámán házát a király Eszternek adta, elvette Hámántól a hatalmat jelképező pecsétgyűrűt is, és azt Márdokeusnak adta. Ez azt jelenti, hogy Sátántól elvétetett az emberek fölötti hatalom, és Jézus Krisztusé lett.
- Ennek következménye is le van írva Eszter könyvében. Egy új törvény, végzés született, amit a birodalom mind a 127 tartományában kihírdettek: a megmentett népnek (a zsidóknak) megengedte a király, ''hogy egybegyűljenek és keljenek fel életükért, és hogy kipusztítsák, megöljék és megsemmisítsék minden népnek és tartománynak a seregét, amely őket nyomorgatja, kicsinyeket és nőket is, és hogy javaikat elragadják.''(Eszt.8,11)
Azaz egy új szövetség lépett életbe az egész világon. Mivel Sátán kezéből kikerült a hatalom, a megmentett népnek joga és hatalma van az Atyától, hogy az őket nyomorgatókat visszaverjék, megsemmisítsék, azaz az erős ember(eke)t kirabolják. Eszter korában a zsidók meg is tették ezt.

Jónás:
Talán a legismertebb előkép Jónás története. Ezt maga Jézus Krisztus is seolbeli tartózkodásának előképeként említi:
Mt.12,40: Mert ahogy Jónás három éjjel és három nap volt a nagy hal gyomrában, úgy az ember Fia is három nap és három éjjel lesz a föld szívében.
Jónást engedetlensége miatt elnyelte egy nagy hal. Három napig a hal gyomrában volt, majd az Úrhoz kiáltott, aki meg is hallgatta Jónást. Parancsolt a halnak, aki kitette Jónást a partra. Ezután Jónás elment Ninivébe, prédikált és az egész város megtért. Az, hogy Jónás a pogányok felé szolgált az ÓSZ-ben kicsit szokatlan, de megértjük, ha az üdvtörténeti mondanivalóját nézzük: ez előképe annak, hogy Jézus a Seolból való feljövetele után a pogányoknál munkálkodik, ott hívja el az egyházat, hatalmas tömeget. (Ninivében hatalmas ébredés volt.) A pogányok ideje minden előképben előfordul.

Dániel az oroszlánveremben:
Dánielt az ország főemberei féltékenységből, egy mondvacsinált ürüggyel az oroszlánok vermébe vettették:Dán.6,17-21: És hoztak egy követ és odatették a verem szájára, és megpecsételtetett az a király pecsétgyűrűjével és főembereinek pecsétgyűrűivel, hogy semmi meg ne változtassék Dánielre nézve. Ezután elment a király a palotájába és böjtölve töltötte az éjszakát, énekesnőket sem hozatott maga elé, kerülte az álom. Akkor hajnalban kelt a király, még szürkületkor, és sietve az oroszlánok verméhez ment. És ahogy közeledett a veremhez, szomorú szóval kiáltott Dánielnek, szólt a király és mondta Dánielnek: Dániel! A te Istened, akinek te szüntelenül szolgálsz meg tudott-e szabadítani téged az oroszlánoktól? Akkor Dániel szólt a királynak: Király, örökké élj! A vermet, amibe Dániel belekerült teljesen bezárták és meg is pecsételték, Dániel semmiképpen nem tudott volna kijönni onnét. A király nem örült ekkor, Dárius nem vitetett magához énekesnőket, valószínűleg nem volt Jézus Seolban tartózkodása alatt a mennyben sem dicséret, a három nap alatt. Este vetették az oroszlánverembe Dánielt, és hajnalban hozatta ki a király. Azért nem engedte az Atya, hogy Dánielt bántsák az oroszlánok, mert Dániel ''ártatlannak találtatott előtte'' (22.vsz.), ahogy Jézust is azért hozta ki az Atya a Seolból, mert nem volt benne bűn, nem volt semmi, ami által a Halál és a Seol fogva tudták volna tartani. Ez az előkép is azzal végződik, hogy a pogányok Isten ismeretére jutnak:Dán.6,25-27: Akkor Dárius király írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön lakoztak: Békességetek bőséges legyen! Én tőlem adatott e végzés, hogy az én birodalmamnak minden országában féljék és rettegjék a Dániel Istenét, mert Ő az élő Isten és örökké megmarad, és az Ő országa meg nem romol, és uralkodása mindvégig megmarad. Aki megment és megszabadít, jeleket és csodákat cselekszik mennyen és földön, aki megszabadította Dánielt az oroszlánok hatalmából.
Jézus a Seolban - Teológiai magyarázata

Miért kellett Jézusnak lemennie a Seolba? A kereszten azt kiáltotta, hogy teteleszthai), azaz hogy teljessé, tökéletessé tétetett, célhoz vitetett, befejeztetett. Akkor miért nem mehetett föl egyből az Atyához? Miért kellett neki három napot a Seolban töltenie? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre választ kaphassunk, meg kell néznünk Jézus Krisztus helyettesítő és engesztelő áldozatának részeit. Ehhez a legjobb kép az ÓSZ-ben, a Lev.16-ban található. A Lev.16. része a Nagy Engesztelő Áldozat rendtartását írja le. Ez ma is a zsidók egyik legnagyobb ünnepnapja, Jom Kippurnak hívják. Az ÓSZ-ben akkora jelentősége volt, hogy néha csak Jom-nak, a ''nap''-nak hívták. Ez az ünnep volt az ÓSZ-i Istentisztelet tetőpontja. Lev.16,6-10:
És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Azután vegye elő a két kecskebakot, és állítsa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának bejáratához. És vessen sorsot Áron a két bakra, egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért.
És áldozza meg Áron azt a bakot, amelyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors esett állítsa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába.
A főszerepet tehát két kecskebak játszotta.
Ez a Nagy Engesztelő Áldozat két része. Áronnak először egy tulkot kellett áldoznia magáért, hogy a népért való áldozatot bűn nélkül tudja bemutatni. Miután magáért és háznépéért elvégezte az engesztelést, ki kellett sorsolnia a sátor bejáratánál, hogy a két bak közül melyiket öljék meg és melyiket küldje el a pusztába Azázelnek.Lev.16,15-22:
És ölje meg a bűnért való áldozati bakot, amely a népé, és vigye be annak vérét a függönyön belül, és úgy tegyen annak vérével, amint a tuloknak vérével tett, azaz hintse azt a fedélre és a fedél elé. Így szerezzen engesztelést a szenthelynek Izrael fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt, mindenféle bűnei miatt, így cselekedjen a gyülekezet sátorával is, amely közöttük van, az ő tisztátalanságaik között. Senki se legyen a gyülekezet sátorában, amikor bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az ő kijöveteléig, és végezzen engesztelést magáért, házanépéért és az Izrael egész gyülekezetéért. Azután menjen ki az oltárhoz, amely az Úr előtt van, és végezzen engesztelést azért is, vegyen ugyanis a tulok véréből és a bak véréből és kenje meg az oltár szarvait köröskörül. És hintsen arra a vérből az ő ujjával hétszer, így tegye tisztává és így szentelje meg azt Izrael fiainak tisztátalanságaitól.
Miután pedig elvégzi a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való engesztelést, hozza elő az élő bakot. És tegye Áron mind a két kezét az élő bak fejére, és vallja meg felette Izrael fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit, és rakja azokat a bak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába, hogy vigye el magán a bak minden hamisságukat kietlen földre, és bocsássa el a bakot a pusztába. A sorsolás után megölte Áron azt a bakot, melyre a sorsolásnál az Úrért való sors esett.
A vért a szentek szentjében a kegyelem fedelére kellett hintenie, majd a gyülekezet sátorát és az oltárt is meg kellett így tisztítania Izrael fiainak tisztátalanságaitól. Miután így elvégezte az engesztelést a szenthelyért, a sátorért és az oltárért, elő kellett vezetnie az élő bakot, és rá kellett olvasnia, szavaival rá kellett raknia a bak fejére Izrael fiainak minden bűnét. Majd el kellett küldenie a bakot kietlen földre, hogy az első bak megölése, a vérontás által elnézett bűnöket elvigye Izrael fiai közül Azázelnek. Az Azázel csak ebben a fejezetben fordul elő a Bibliában, jelentése is bizonytalan: eltávolodni, eltávolítani, elküldés, odaadás, az, aki elmegy, elfordít.
Úgy tűnik, arra utal, hogy Izraelből eltávolítják a bűnöket, amikor neki küldik. Használata személyre utal, a zsidó hagyományban Azázel egy nagy hatalmú gonosz angyal.Lev.16,30-31: ...ezen a napon engesztelés lesz értetek, hogy megtisztítson titeket, minden bűnötökből megtisztultok az Úr előtt.
Szombatok szombatja ez nektek, sanyargassátok meg azért magatokat, örökkévaló rendtartás ez. Lev.16,34: És örökkévaló rendtartás legyen ez nektek, hogy egyszer egy évben engesztelést végezzenek Izrael fiainak minden bűnért. Nagyon fontos rendelet volt ez. Izraelből az egy év alatt felhalmozódott bűnöket ez vezette le, ez távolította el, a bűn minden következményével együtt. Ha ezt betartotta volna Izrael, nagyon nagy hatalma lett volna, nem alakult volna úgy a történelmük, ahogy alakult (fogságok stb.). Ezenkívül is van még ok, ami miatt nagyon fontos ez az áldozat: ez Jézus Krisztus helyettesítő és engesztelő áldozatának egyik legnagyobb ÓSZ-i előképe, amire már az elnevezéséből is lehet következtetni (Nagy Engesztelő Áldozat, bár a Bibliában ez így nincsen benne). Az első bakot tehát, a bűnért való áldozatot megölték.
Ez Jézus halálának képe a keresztfán. Ahogy az első baknak kifolyt a vére, úgy Jézusnak is, de ez Jézus áldozatának is csak az első része volt. A második rész is egy bak, nem tulok, nem galamb, tehát ugyanolyan hangsúly van rajta, ugyanolyan fontos, mint az áldozat első része. Ez a második bak is azonosult a bűnnel, amikor Áron ráolvasta. De ezt nem ölték meg, hanem az volt a feladata, hogy - Isten rendeléséből - a bűnöket kietlen helyre vigye, el Izraelből. A kecskebakot azután a pusztában sorsára hagyták. (Ez a bűnvallás lényege is: amikor elfogadjuk Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozatát, akkor ezzel együtt megbocsátatnak a bűneink. Isten többé nem tulajdonítja azokat nekünk.
De ezek a bűnök - a terhei - még rajtunk maradnak, ahogyan Izraelben is ott maradt volna a bűn, ha az első bak feláldozása után nem küldték volna el a másodikat a pusztába a rárakott bűnökkel.
Ez nem csak jelképes cselekedet volt, ma sem az. Ahhoz, hogy lemenjenek rólunk ezek a terhek, nekünk is meg kell vallanunk, rá kell raknunk a megfeszített Jézusra. Így valósul meg az, hogy ''betegségeinket Ő viselte'' és hogy ''az Úr mindnyájunk vétkét Őreávetette''
Azt, hogy ez a kecskebak mennyire Jézus előképe, szemléletesen mutatja F. F. Bosworth: Krisztus a gyógyító c. könyvének egy része (Tőlünk a golgotára c. fejezet), amely Ésaiás próféta könyvének 53. részéről szól:
''A 4. versben (...betegségeinket viselte és fájdalmainkat hordozta...) szereplő ''elviselte'' szó (nasza) valójában azt jelenti, hogy felemelni, elvinni, hordozni, messzire eltávolítani.
A Mózes 3. könyvében ezzel a szóval találkozunk azzal a kecskebakkal kapcsolatban, amely elvitte a nép bűneit ''vigye el (nasza) magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában'' (3.Mózes 16,22). Tehát Jézus az én betegségeimet és bűneimet elvitte a ''táboron kívül'' a keresztre.A bűn és a betegség átkerült tőlünk a Golgotára - a megváltás és egészség pedig átkerült a Golgotáról hozzánk.
A megváltói fejezet 4. versében szereplő héber igék jelentése ''elvitte'' és ''elhordozta'' (nasza és szabal) tűnnek fel a 11. és a 12. versekben is, ahol a bűn helyettesítő elhordozásáról van szó: ''Ő vitte el (hordozta) vétkeinket'' és ''Ő sokak bűnét hordozta''. Mindkét szó nehéz teher elhordozását sugallja és tényleges helyettesítést, illetve a korábban hordozott teher teljes eltávolítását jelenti. Mikor Jézus elhordozta bűneinket, el is vitte, azaz eltávolította azokat tőlünk. Mindkét szó magában foglalja a helyettesítést, azaz, hogy egyik személy egy másik terhét hordozza.''
A könyv magyarázata még folytatódik, de ennyi is elég annak megállapítására, hogy ahogyan a második kecskebak valóságosan elvitte a rárakott bűnöket Izraelből, úgy Jézus Krisztus is valóságosan felemelte és nehéz teherként, helyettünk, messze elhordozta, cipelte (Ezt mind jelenti az Ésa.53-ban használt nasza ige) a rárakott bűnöket. Azt, hogy hol vannak a bűneink, azt az Ésa.38,17 így írja le: ''Hátad mögé vetetted minden bűneimet!'' Ebben nem csak az a kijelentés van, hogy Isten nem emlékezik meg róluk többé soha, hanem a konkrét hely is benne van ebben az Igében.
Hogy hol van ez az Isten háta mögötti hely, azt akkor tudjuk meg, ha megnézzük, hogy mi Istennek a ''háta mögött''. Isten iránytűje más, mint az embereké. Héberül ui. az előre keletet (is) jelent, a hátra pedig nyugatot. (Jobbra = dél, balra = észak). Isten ''világnézete'' keleti irányultságú. Ennek megfelelően Isten háta mögött a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán van. (A héberben a ''Nagy-tengert'' - a mai Fölközi-tengert - úgy is emlegetik, mint ''Hátsó (Nyugati) -tenger.) Zsolt.103,12: Amilyen távol van a napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk vétkeinket. Isten tehát a háta mögé, nyugatra, a tengerbe vetette bűneinket, amelyről Mikeás próféta - még mint jövőben bekövetkező dologról - így ír:Mik. 7,19: Hozzánk térvén könyörül rajtunk, eltapodja (lenyomja) álnokságainkat.
Bizony a tenger mélységeibe veted minden bűnüket! Isten tehát ledobta és lenyomta bűneinket a tenger mélységeibe. Ugyanoda (meculót jám = tenger mélységei) ahonnét Jézus Krisztust meg felhozta!Zsolt.68,23-24: Azt mondta az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységeiből is kihozlak, hogy lábaidat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségből lakomázzon.
Ezek alapján tehát Jézus áldozatának két része: 1./ vérontás, fizikai halál a kereszten, 2./ a bűnök eltávolítása a kietlen, elválasztott földre. Ezért kellett lemennie a Seolba.

JÉZUS A SEOLBAN

Erről a három napról az ÚSZ nem ír sokat. De ha az ÓSZ idevonatkozó részeit elolvassuk, egy teljes képet kapunk arról, hogy mit élt át Jézus ezalatt az idő alatt. Különösen sok ilyen rész található a zsoltárokban. Sokszor a zsoltár(le)írók egyes szám első személyben beszéltek olyan különös dolgokról, amelyek nem velük történtek meg. Ennek szemléltetésére általában a 22. zsoltárt szokták felhozni.
Ezt a zsoltárt Dávid írta, és ilyen részeket tartalmaz, hogy: ''Átlyukasztották kezeimet és lábaimat, megszámlálhatnám minden csontomat''. Ezeket és más ilyen eseményeket Dávid soha nem élt át. Akkor miért írta ezt?
Erre a válasz a 2.Sámuel 23,1-2 - ben található: Így szól Dávid, Isai fia, így szól a felmagasztalt ember, Jákob Istenének felkentje és Izrael zsoltárainak kedvence: Az Úr Szelleme szólt én általam és az Ő beszéde volt nyelvemen.
Ezt Dávid már öregkorában mondta. Nem véletlen, hogy éppen a 2.Sám. 22. része után írja le Dávidnak ezt a mondását a Biblia, amely az egyik legmeglepőbb zsoltárt tartalmazza, a 18.-at. Ez a zsoltár kétszer szerepel a Bibliában.
Dávid, aki - ahogy az az életéből kiderül - egy nagyon szellemi ember volt, tudta nagyon jól, hogy amiket kimond, azokat Isten Szelleme adta az értelmére, szájára. Sok zsoltár született így, nemcsak a 22-es.
Ez úgy működött, hogy a Szent Szellem - mivel mindentudó - ismerte Jézus Krisztus érzéseit, amelyeket a kereszten ill. a Seolban érzett.
Amikor Dávid nyomorúságban volt - pl. egy barlangban, üldözések között - és énekelt, akkor éneklés közben a Szent Szellem megmutatta, megadta neki azokat az érzéseket, melyeket Jézus érzett a Seolban (ugyanúgy, ahogy pl. a 22. zsoltárt is).
Amikor pedig Dávid győzött, akkor meg azokat az érzéseket mutatta, adta meg neki a Szent Szellem, amiket Jézus akkor érzett, amikor kiszabadult, feltámadt. Dávid tudta, hogy a Szent Szellem szól általa, de azért nagyon csodálkozhatott, hogy miket kell majd átélnie a Messiásnak, talán nem is értette a zsoltárait.
Az Úr öl és elevenít, Seolba visz és visszahoz (1.Sám.2,6)
Kapcsolódjunk be ott a történetbe, amikor Jézus Krisztus a kereszten függ.
A zsidók már sok keresztrefeszítést láthattak, hiszen ez akkoriban egy szokásos kivégzési módszer volt, mégpedig a legkegyetlenebb. Akit keresztre feszítettek, lassú kínhalállal halt meg. A nézők tehát tudták, hogy mire számíthatnak.
De a középen függő férfihez hasonlót még soha nem láthattak:
Ésa.52,14: ...eliszonyodtak tőled sokan, annyira eltorzított, nem is emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiáé volt... Ez a kép nemcsak egy összevert, véres embert mutat. Jézus Krisztusra az Atya rávetette az emberek bűneit, betegségeit. Derek Prince azt írja, hogy Jézus olyan volt, amilyennek az Ésa.1,6 írja:Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal meg nem lágyítottak. Egy véres, torz húscsomóvá torzította a bűn Jézus testét.
A bűnnek akkora koncentrátuma volt rajta a kereszten, hogy nagyon hamar meg is halt. A Mk.15,44 szerint Pilátus csodálkozott is rajta, hogy már ilyen hamar meghalt volna. Egy keresztrefeszített ember agóniája sokkal tovább szokott tartani (ahogy a két latornak is tartott volna, ha az ünnep miatt meg nem rövidítik a szenvedésüket: eltörték a lábszáraikat.) Mk.15,37: Jézus pedig nagy fennszóval kiáltva kilehelte szellemét.
Ebben a pillanatban Jézus teste és szelleme különvált, Jézus szelleme kiment a testéből. A következő három napban más sorsa volt Jézus testének és más Jézus szellemének.
Arimátiai József, egy gazdag, tiszteletreméltó ember bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Gyolcsba csavarta, majd a saját új sírjába helyezte, amit egy sziklába vágatott. Ezután a sír szájára egy nagy követ gördített.
Másnap reggel a főpapok és a farizeusok őrséget állítottak a sír elé, sőt le is pecsételték a nagy követ (Dán.6,17), nehogy a tanítványok ellopják Jézus testét. Ezután mind a négy evangélium ott folytatódik, hogy az asszonyok kimentek vasárnap reggel a sírhoz. Az evangéliumok csak a földi szintet írják le, azt, hogy Jézus szelleme hol volt ekkor, nem tárgyalják.

Jézus szelleme tehát elindult lefelé a Föld alsó részeire. Beteljesítette a második kecskebak feladatát, eltávolította a bűnöket a távoli helyre. Ha a bűn rajtamaradt volna a testén, akkor a nemsokkal később érkező Arimátiai Józsefre is veszélyes lett volna, amikor megfogta Jézus testét, hogy gyolcsba csavarja. De mire Jézus testéhez ért, azon már nem volt rajta a bűn. Az Jézus szellemével együtt ment le a Seolba.
A Seolig tartó út beletelt egy időbe. Jézus szellemének át kellett mennie lefelé a nagy vizeken. Erről szól a 69.zsoltár:Az éneklőmesternek a sósannimra (Liliomok), Dávidé.Szabadíts meg engem ó Isten, mert a vizek elértek a lelkemig. Mély sárba estem be, ahol meg nem állhatok, feneketlen örvénybe jutottam és az áradat elborít engem.
Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom, szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem, hatalmasak a vesztemre törők, amit nem én ragadtam el, azt kell megfizetnem. Ó Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak előtted. Ne szégyenüljenek meg miattam, akik tebenned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, akik téged keresnek ó, Izraelnek Istene.
Mert teérted viselek gyalázatot és borítja pirosság az én arcomat. Atyámfiai előtt idegenné lettem és anyám fiai előtt jövevénnyé. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emésztett engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullottak rám. Amikor sírtam és böjtben gyötörtem lelkemet, az is gyalázatomra vált. Amikor gyászruhába öltöztem, akkor példabeszéddé váltam nekik.
A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. Én pedig hozzád könyörgök, ó Uram; ó Isten a te jóságod nagysága szerint hallgass meg engem a te szabadító hűségeddel. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne süllyedjek, hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből. Hogy el ne borítson a vizek árja és el ne nyeljen az örvény, és be ne zárja száját felettem a verem! Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmed!
A te irgalmasságod sokasága szerint tekints reám És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól, mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt! Az én ellenségeimért szabadíts meg engem. Te ismered az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat, jól ismered minden szorongatómat. A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem. Vártam részvétre, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam. Sőt, ételembe mérget adtak, és szomjúságomban ecettel itattak engem. Legyen az ő asztaluk előttük tőrré, és nekik a gondtalanoknak hálóvá. Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő derekukat tedd mindenkor roskataggá.
Öntsd ki a te haragodat rájuk és a te haragodnak búsulása érje utol őket. Legyen az ő lakásuk puszta és az ő hajlékukban ne legyen lakos. Mert aki te megvertél azt üldözik, és a tőled sújtottak fájdalmát szólják meg. Szedd össze álnokságaikat és a te igazságodra ne jussanak el.
Töröltessenek ki az élők könyvéből és az igazak közé ne írattassanak. Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel ó Isten a te segedelmed! Dicsérem az Isten nevét énekkel, és magasztalom hálaadással És kedvesebb lesz ez az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. Látják ezt mind a szenvedők, és örülnek, ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! Mert meghallgatja az Úr a szegényeket és az ő foglyait nem veti meg.
Dicsérjék őt az egek és a föld, a tengerek és ami csak mozog azokban! Mert megtartja Isten a Siont és megépíti Júdának városait, és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, azok, akik szeretik az ő nevét. Jézus tehát ment lefelé és elérte a mélység vizeit, a tehomot. Az áradat sodorta magával (3.vsz.), közben végig kiabált, Istenhez kiáltott annyira, hogy elfáradt benne. 5.vsz.: Azt kell megtérítenie, amit nem ő rabolt el, azaz az emberek igazságát kellett neki visszaállítania Isten előtt.
Sok helyen szólnak még ezek a zsoltárok arról is, hogy ott lent Jézusnak ellenségekkel kellett szembenéznie: ''hadd meneküljek meg gyűlölőimtől és a vizek mélységeiből'' (15.vsz.). Úgy tűnik, hogy ez a számtalan gyűlölő - a Seol, a Halál és társaik - Jézus elé mentek, ''Básán bikái'' után, amikor már Jézus kilehelte szellemét, ők gyötörték.
A Sátán és szolgái azt hitték, hogy most végleg leszámoltak Jézussal, hogy az, akinek a helyére Sátán az őslázadásnál pályázott, - de akinek a helyét nem kapta meg, sőt le is vetették a mennyből emiatt - és az, aki ellenállt a Sátán kísértésének a pusztában, most már végleg az övék. A Sátán elégtételt érezhetett, hiszen az ő szemszögéből ''Jézus miatt'' vetették ki a mennyből. Most itt volt a bosszú ideje, az elégtétel ideje.
Ők nem tudták azt, hogy Jézus harmadnapon fel fog támadni, hiszen ha tudták volna ''nem feszítették volna meg a dicsőség Urát'''. Egyenlőre azonban nagyon nyertesnek hitték magukat, úgy érezték, hogy a mérleg nyelve most már végleg az ő oldalukra billent. Amikor Jézust körülvették ''Básán bikái'', akkora sötétség volt szellemi szinten is, mint fizikális szinten.
Ott voltak a kereszt körül a Sátán, a területi szellemek, valószínűleg nem hagyták ki ezt a Seol és a Halál sem. Amikor Jézus kilehelte szellemét, azt - a rajta levő rengeteg bűn miatt, mint minden más bűnös emberét - a Halál és a Seol vette át. Ők szállították le Jézust a Seolba, ezért kiabált Jézus, hogy az Atya mentse meg őt ettől a számtalan és hatalmas ellenségtől (Seol, Halál és a nekik alárendelt szellemek a Seol kapuiból).
Más részek is mutatják, hogy mit érzett Jézus lefelé menet:Jób22,10: Azért vannak körülötted tőrök, s rettegés rémít meg téged hirtelen, vagy nem látod a sötétséget és a vízáradatot, amely téged elborít?Jóbnak is sok mindent megmutatott Isten Szelleme, ez itt pl. egy egyértelmű rész a tehomban érzettekről. Talán meglepő, de ekkor született a 42. és folytatása, a 43. zsoltár is. Dávid éppen egy nagy nyomorúságban írta ezt a zsoltárt, amikor a Szent Szellem betöltötte:
Zsolt.42,1: Az éneklômesternek Kóráh fiainak tanítása. Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! 3 Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élô Istenhez (nem véletlen, hogy mint élő Istenre vágyott); mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elôtt? (azaz mikor vonulhat be az Atya elé a feltámadás után.) 4 Könnyem volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nekem: "Hol van a te Istened?" 5 Mikor ezekrôl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelôtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem ôket, az ünneplô sokaságot, az Isten házáig. 6 Miért görnyedsz meg (össze) lelkem és nyughatatlankodol (zajongsz) bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki arcának szabadításáért. 7 Istenem! összegörnyed bennem a lelkem; ezért emlékezem rád a Jordán és Hermon földjérôl, a Miczár hegyérôl. 8 Örvény örvényt (tehom tehomot) hív elô zuhatagjaid morajánál; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem! (hullámaid és habjaid átvonultak rajtam) - ebből az első olvasásra nem ideillőnek látszó részből kiderül hogy ezek valójában Jézus érzései voltak. (nagy hangzavarba került Jézus, a vizek örvénylő morajába) 9 Nappal kirendeli kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. 10 Hadd mondjam Istennek, az én kôszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? 11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nekem: Hol van a te Istened? 12 Miért görnyedsz össze lelkem, és miért nyughatatlankodol (zajongsz) bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, az én szabadítómnak és Istenemnek.Zsolt.43,3: Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba. 4 Hadd menjek be Isten oltárához, vigasságos örömöm Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged citerával, Isten, én Istenem! 5 Miért görnyedsz össze lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én neki, az én szabadítómnak és Istenemnek. Jónás próféta könyve is erről az érzésről, Jézus Seolba meneteléről szól:
Jónás2,2 És könyörgött Jónás az Úrnak, az ô Istenének a halnak gyomrából. 3 És mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam és meghallgatott engem; a Seol torkából sikoltottam és meghallottad az én szómat. Ez alapján az Ige alapján tehát Jónást levitte a hal a Seol torkáig, bejáratáig. Ott Jónást megcsapta a Seol ''hangulata'' iszonyúan megijedt, és az az ember, aki rövid idővel ezelőtt még lefeküdt a hajó aljában, hogy meghaljon, most kétségbeesetten sikoltott Istenhez, mert megérezte, hogy hova kerülne, ha nem engedelmeskedne Istennek. Ez a történet olyan kérdéseket vet fel, hogy hogyan tudott a hal olyan gyorsan a Földközi-tengerből a tengerek egyik forrásához (pl. egy mélytengeri árokhoz) úszni, 3 nap alatt oda - vissza megtéve az utat, hogyan tudna egy hal nemhogy az óceán fenekéig, de ott a tehom egyik forrásán leúszva egészen a tehom aljáig leúszni, ahol a vizek már olyan kemények, mint a kő? A hőmérsékletről (többezer fok) már nem is beszélve. Ez lehetetlennek látszik. A megoldás azonban egyszerű: a nagy hal nem ment sehova, ott maradt egész három nap alatt a Földközi-tengerben, Palesztina partjai közelében.
Az a héber szó ui. ( GEP =beten), amit Károliék ''torok''-nak fordítottak ''méh''-et, ''legbelső''-t jelent. A Jónás 2,3 tehát valójában így hangzik:Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és meghallgatott engem, a Seol legbelsejéből könyörögtem és meghallottad hangomat. A Seol legmélyében pedig Jónás soha nem volt! A hal gyomrában tehát nagyon rosszul érezte magát Jónás, és a Szent Szellem megadta neki is Jézus érzéseit.
Így nem csoda, hogy Jónás imája szinte ugyanolyan, mint a 69. zsoltár, hiszen ugyanaz a Szellem szólta - csak más ember szája által.
Jónás (tehát Jézus) ezt érezte: 4 Mert mélységbe dobtál engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a folyam (örvény); hullámaid és habjaid mind átmentek rajtam! 5 És én mondám: Elvettettem a te szemeid elôl; vajon láthatom-e még szentséged templomát! 6 Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár (tehom) kerített be engem, hínár szövôdött fejemre. 7 A hegyek alapjáig süllyedtem alá; bezáródtak a föld závárjai (reteszei) felettem örökre! Mindazáltal kiemelted életemet a múlásból (veremből=sahat), oh Uram, Istenem! 8 Mikor elcsüggedt bennem a lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szent templomodba. 9 A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat; 10 De én hálaadó szóval áldozom neked; megadom a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás. 11 És szólt az Úr a halnak, és kivetette a Jónást a szárazföldre. Itt is megtalálhatóak az örvény, hullámok, habok, nagyon mozgalmas ez a kép is. Jézus még a vizinövényekbe is belegabalyodott. A 7. vsz. is érdekes: Jézus lejjebb szállt, mint a hegyek alapjai, még a Föld závárai is bezáródtak fölötte. A Seol még ezeknél is mélyebben van. (Ebben a részben már a feltámadás is benne van, bár addig Jézus Krisztusnak még sokmindenen át kellett mennie.) Jézus tehát egyre lejjebb haladt. A tehom után következő állomást mutatja be a 9. zsoltár:Zsolt.9,14 Könyörülj rajtam, Uram! Lásd meg nyomorúságomat, a mely gyűlölôim miatt van, úgy, hogy felemelsz engem a Halál kapuiból; 15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hogy örvendjek szabadításodban. 16 Besüllyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábuk. 17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela. 18 Seolba jutnak a gonoszok, minden nép, a mely elfeledkezik Istenrôl. 19 Mert a szegény nem lesz végképp elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.
Jézus leért a Halál kapuihoz. Ezek a Seol kapui. Úgy imádkozott, hogy könyörüljön rajta az Atya, úgy, hogy felemeli őt onnét. Jézus kétszer járt a Halál kapuiban: egyszer, amikor lefelé ment, és másodszor, amikor felfelé jött. Amikor felfelé jött, akkor már nem nyomorult, segítségre szoruló volt, hanem már győztes. Ezt a zsoltárt tehát akkor mondta, amikor lefelé ment.
A Halál kapuiban Jézus szemei elé az Ezékiel 32-ben szereplő kép tárult. Látta a pogányokat, nemzeteket, ahogyan a Seolban vannak. Ugyanúgy, nemzetenként látta őket, ahogy Ezékiel próféta is felsorolta. De Jézus tudta, hogy Ő nem lesz így, végképp elfelejtve, ahogy azok a népek.
Amíg Jézus a Seol kapuiban volt, az ott levő gonosz erősségek - Seol és Halál vezetésével - folyamatosan gyötörték:Zsolt.143:1: Dávid zsoltára. Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imámra; hűséged és igazságod szerint hallgass meg engemet. 2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élô sem igaz elôtted! 3 Íme, ellenség üldözte lelkemet, a földhöz paskolta (zúzta) életemet; betaszított engem a sötét helyeken, mint a régen meghaltakat! 4 (Ezért) Elborult bennem a szellemem, eliszonyodik bennem a szívem! 5 Megemlékezem a régi idôkrôl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem. 6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad. Szela. (42.zsolt.) 7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elepedt a lelkem. Ne rejtsd el orcádat elôlem hogy ne legyek hasonló a gödörbe (bór) szállókhoz. 8 Reggel hallasd velem kegyelmedet (a feltámadás reggele), mert bízom benned! Mutasd meg nekem az utat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet! 9 Szabadíts meg engem ellenségeimtôl, Uram; hozzád menekülök! 10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó szellemed vezéreljen engem az egyenes földön. 11 Eleveníts meg engem (tégy élővé), Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért! 12 És kegyelmedbôl semmisítsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
Ezek a zsoltárok úgy kezdődnek, hogy még a meghallgatásért is könyörög az író. Azért, mert azonosult egy (''a'') bűnös emberrel, és tudja, hogy egy bűnös ember imáját sem hallgatja meg Isten.Jézus ki volt szolgáltatva a gonosz szellemeknek, akik bántalmazták, üldözték, a földhöz verték, majd bevetették a Seolba, a sötétségbe, a régen meghaltak közé. Nem ''csak leszállt'', hanem bedobták a Seolba. A Seolban szelleme elborult, a szíve pedig eliszonyodott. A Seol egy szó szerint iszonyú hely. A 11.vsz.-ban azért könyörög, hogy Isten vezesse ki a lelkét ebből a nyomorúságból, a Seolból. De addig még el kellett telnie egy kis időnek, Jézust csak most dobták be a Seol mélyébe:Zsolt.88:1: Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklômesternek a Mahalath-Lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása. 2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, és éjjelente is elôtted: 3 Jusson eléd imám, hajtsd füled kiáltozásomra! 4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem megérkezett a Seolba. 5 Hasonló lettem a gödörbe (bór) szállókhoz (hozzájuk számítanak); olyan vagyok, mint az erejeveszett ember. 6 A halottak között van a helyem, mint a megölteknek, a kik sírban feküsznek, a kikrôl többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtôl. 7 A legmélyebb gödörbe (bór) vetettél be engem, sötétségbe, örvényekbe (mélységekbe). 8 Haragod rám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela. 9 Elszakasztottad ismerôseimet tôlem, utálattá tettél elôttük engem; be vagyok zárva, nem tudok kijönni. 9 Szemem elepedt a nyomorúságtól; hívlak téged Uram, minden nap hozzád terjesztem kezeimet. 11 A holtakkal teszel-e csodát? Felkelnek-e vajon az árnyak (refaim), hogy dicsérjenek téged? Szela. 12 Beszélik-e a sírban a te kegyelmedet, hűségedet az Abaddonban? 13 Megtudhatják-e a sötétségben csodáidat, és igazságodat a felejtés földjén? 14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és reggel eléd jut az imádságom: 15 Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el arcodat tôlem? 16 Nyomorult és sínylődő vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom. 17 Átmentek rajtam a te búsulásaid (föllobbanásaid); a te szorongatásaid megsemmisítettek engem. 18 Körülvettek, mint a vizek egész nap; együttesen közrefogtak engem. 19 Elszakasztottál tôlem barátot és rokont; ismerôseim a - setétség helye. Ezt az éneket a Szent Szellem az Ezrahita Hémánnak jelentette ki, aki nagyon bölcs ember volt, Salamonról írja az Ige, hogy ''még az ezrahita Hémánnál is'' bölcsebb volt (1.Kir.4,31). A dalt szomorúan kellet énekelni: mahallat = szomorúan, lehannót = tompított hangon. (Ezek a héber szavak valószínű jelentései.) Jézusról szól ez a zsoltár is, hogy mit élt át a Seolban. Azt írja, hogy éjjel és nappal kiabált, kiáltott Istenhez, nagyon rossz érzései voltak. Lelkében nem volt más, csak nyomorúság, keserűség, iszonyat, mert megérkezett a Seolba (4.vsz.). 5.vsz.: azokhoz számították, ugyanolyannak tartották - mert ugyanolyan volt - mint akik a gödörbe szálltak, a halottak szellemei, árnyai közé lett vetve. Ezt akkor tudjuk megközelítőleg, és távolról sem annyira elképzelni, ha belegondolunk, hogy milyen lehet annak az embernek, akit megkötöznek, és berakják három napra a sötét hullaházba a halottak közé. Aki ezt elképzeli, az egy kicsit bele tud látni abba, hogy milyen lehetett Jézusnak. Persze Ő ezt sokkal, elképzelhetetlenül mélyebben és erősebben élte át. A legfélelmetesebb horrorfilmeknél is keményebb helyzetek voltak ezek, ráadásul ''élőben'', ''test''-közelben. A Bibliában az is benne van, hogy Jézust a Seol legmélyebb gödrébe, (cellájába, kamrájába) dobták be, sötétségbe, mélységbe (7.vsz.). Bezárták oda, még ha akart volna, sem tudott volna kijönni (9.vsz.). A 11.vsz.-tól három kérdést tesz fel: hogy Isten tesz-e csodákat a halottakkal, vagy beszélik-e a sírban az Úr szeretetét, és hogy ismerik-e Isten tetteit a feledés országában? Ezekre a kérdésekre a válasz: nem. A Seolban nem dicsőítik Istent. Jézus ezután a három kérdés után azt mondta, hogy ő viszont Istenhez fohászkodik, ő meg akart emlékezni az Atyáról, nem akar olyan helyen lenni, ahol nem gondolnak Istenre. (A feledés földje, országa arra vonatkozhat, hogy Isten és az élő emberek a Seolban levő embereket elfelejtik, nem gondolnak rájuk. Nem azt jelenti, hogy a Seolban levők mindent elfelejtenek, ezt a Biblia egyértelműen állítja). A 14.vsz.-ban van megemlítve a fordulat: reggel (vasárnap reggel, a feltámadás reggele) eléd jut imám. Eddig a reggelig nem jutott föl Jézus imája a mennybe, az Atya felhőben rejtette el magát előle. Most még, a zsoltár születésének pillanatában Isten rettentései voltak Jézuson, a legkevésbé riasztó dolog a sötétség volt (19.vsz.). Egy másik, hosszú rész - Jeremiás siralmaiból - szintén a legmélyebb gödörben íródott:Sir.3:1: Én vagyok az a férfi, a ki nyomorúságot látott az ô haragjának vesszeje által. 2 Engem hajtott (ahogy a hadifoglyokat hajtják) és járatott sötétségben és nem világosságban. 3 Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét egész nap. 4 Megfonnyasztotta testemet és bôrömet, összeroncsolta csontjaimat. 5 Épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal. 6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat (mint az őskor halottait). 7 Körülkerített (körülfalazott), nem mehetek ki, nehézzé tette láncomat (bilincsemet). 8 Sôt ha kiáltok és segítségül hívom is, megtagadja imámat. 9 Elkerítette az én utaimat terméskôvel, ösvényeimet elgörbítette. 10 Ólálkodó medve ô nekem és lesben álló oroszlán. 11 Utaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem! 12 Kifeszítette íjját, és a nyíl elé célul állított engem.13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait. 14 Egész népemnek nevetsége lettem, és gúnydalukká napestig. 15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel. 16 És kovakôvel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem. 17 Letett lelkem a békéről; elfeledkeztem a jólétről. 18 És mondtam: Elveszett az én erôm és az én reménységem az Úrban. 19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömrôl és a méregrôl! 20 Vissza-visszaemlékezik, és meggörnyed bennem a lelkem. 21 Ezt veszem szívemre, azért bízom. 22 Az Úr kegyelme az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogy el irgalmassága! 23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! (a feltámadás reggelére vonatkozik konkrétan ez a népszerű Ige). 24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért várok rá.....................44 Elfedted magad felhővel, hogy át nem hatott az ima. 45 Szemétté és megvetéssé tettél minket a népek között. 46 Szájukat nyitották ránk mind az ellenségeink. 47 Rettegés és örvény jutott nekünk, pusztulás és romlás. 48 Víz-patakok folynak szemembôl népem leányának romlása miatt. 49 Szemem csörgedez és nem szűnik meg, nincs pihenése, 50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égbôl. 51 Szemem bánatot okozott lelkemnek városomnak minden leánya miatt. 52 Vadászva vadásztak rám, mint valami madárra, ok nélkül való ellenségeim. 53 Gödörbe (bór) szorították életemet, és követ dobtak rám. 54 Vizek áradtak fejem fölött; azt mondtam: Kivágattam! 55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó gödörbôl. 56 Hallottad szavamat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elôl. 57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj! 58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet. 59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet. 60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatukat. 61 Hallottad Uram az ô szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatukat; 62 Az ellenem támadóknak ajkait és ellenem való mindennapi szándékukat. 63 Tekintsd meg leülésüket és felkelésüket; én vagyok gúnydaluk. 64 Fizess meg nekik, Uram, kezeiknek munkája szerint. 65 Adj nekik szívbeli konokságot; átkodul reájok. 66 Üldözd haragodban, és veszítsd el ôket az Úr ege alól! A Szent Szellem itt Jeremiásnak adta meg Jézus érzéseit. Isten megítélte a bűnt Jézus Krisztuson, nyomorúságot láttatott Jézussal. Ellene volt, körbekerítette, teljesen elzárta. Sötétségben kellett Jézusnak ekkor lennie. A 7.vsz. szerint Isten hagyta, hogy nehéz, súlyos bilincsek, láncok kerüljenek Jézusra. Jézus a Seolban ugyanúgy - még jobban - meg volt kötözve, mint József a börtönben. Ez a rész beszámol arról, hogy Jézus életereje elment, gyenge lett, megtelt keserűséggel, ürömmel, Meggörnyedt benne a lelke (az itt használt héber szó ugyanaz, mint a 42. zsolt.-ban: ''Miért görnyedsz meg lelkem és miért nyugtalankodsz bennem?''). Isten nem hallgatta meg ezért nagyon sokat sírt: víz-patakok folytak a szeméből. Vadászva vadásztak rá, mint a madárra az ellenségei, majd beszorították a legmélyebb gödörbe, és követ dobtak az rá. Ez jelenti azt, hogy a gödör szája bezárult fölötte teljesen. Nem tudott volna kimenni semmiképpen sem. Azzal, hogy lement, azzal feltétel nélkül az Atyára bízta magát. Csak Ő tudta onnét kiragadni Jézust. Amikor azt mondja az 54. vers, hogy ''kivágattam'' (nizgarti), akkor a Szent Szellem ugyanazt a szót használja, mint Ézsaiás prófétánál: ''Kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott (nizgar) az élők földjéről?'' (Ésa.53,8) Szintén szó van ebben a részben a vizekről is. Ez a sok nyomorúság csak addig tart, amíg le nem néz az Úr a mennyből és meg nem látja Jézust. Ezt pedig úgy írja le Jeremiás próféta is, mint ami be fog következni, hiszen reggel (a feltámadás reggelén) megújul Isten kegyelme Jézus iránt és kihozza a nyomorúságból, a Seolból (23.vsz.). A Seolban keletkezett a 6. zsoltár is:Zsolt.6:1: Az éneklômesternek a Neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem hevedben. 3 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam; gyógyíts meg engem Uram, mert megrémültek csontjaim! 4 Lelkem is igen megrémült, és te, oh Uram, meddig még? 5 Fordulj felém Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért; 6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a Seolban kicsoda dicsôít téged? 7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könnyhullatással elárasztottam fekvőhelyemet. 8 Szemem a bánattól elsorvadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt. 9 Távozzatok tôlem mind, ti bűnt cselekedôk, mert meghallgatja az Úr az én sírásom hangját. 10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. 11 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. Az 5.vsz. azt írja, hogy: szabadítsd ki, mentsd ki lelkemet. De nem mondja meg, hogy honnét. A következő versből azonban kiderül ez is: a halálban és a Seolban nincs emlékezés Istenről. Ezért kéri Jézus az Atyát, hogy mentse ki a Seolból, a halálból. A 10.vsz. arról szól, hogy az Atya el fogja fogadni Jézus imáját. Ez lesz az, amikor Jézus imája be fog jutni az Atya elé, a mennyei szentélybe. A következő zsoltár a 102. zsoltár:Zsolt.102,1: A nyomorult imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. 2 Uram, hallgasd meg az én imámat, és fohászkodásom jusson Hozzád! 3 Ne rejtsd el a te arcodat tôlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, gyorsan hallgass meg engem! 4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, izzanak, mint a tűz. (!) 5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevésérôl is elfelejtkezem. 6 Nyögésemnek hangjától csontom húsomhoz ragadt. 7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyan lettem, mint a bagoly a romokon. 8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magányos madár a háztetôn. 9 Egész nap gyaláznak engem ellenségeim, az ellenem tombolók rám esküsznek. 10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel vegyítem, 11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem (felkaptál és eldobtál engem). 12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; én pedig, mint a fű, megszáradtam. 13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te neved nemzetségrôl nemzetségre áll. 14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idô. 15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. 16 És félik a népek az Úrnak nevét, és a földnek minden királya a te dicsôségedet; 17 mert megépítette az Úr a Siont, megjelent dicsôségében. 18 Odafordult a gyámoltalanok imájához, és imádságukat nem vetette meg. 19 Írattassék meg ez a következô nemzedéknek, és a teremtendô nép dicsérni fogja az Urat. 20 Mert letekintett szentségének magaslatáról; a mennyekbôl a földre nézett le az Úr. 21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. 22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ô dicséretét Jeruzsálemben. 23 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. 24 Megsanyargatta az én erômet ez úton, megrövidítette napjaimat. 25 Ezt mondtam: Én Istenem! Ne vigyél el engem napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak. 26 Régen alapítottad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. 27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. 27 De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincs vége. 29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és magvuk erôsen megáll elôtted. Ez a zsoltár is a teljes egyedüllétet írja le, egy teljesen puszta, elszáradt állapotot. A 4.vsz. egy megdöbbentő kijelentést tartalmaz: Jézus tagjai úgy izzottak, mint a tűz, átizzottak az égéstől. Nagyobb gyötrelemben volt, mint a gazdag ember Lázár történetében, hiszen Jézus mélyebben volt nála.. Ez a zsoltár is írja azt, hogy a mennyből letekintett az Úr a földre. Eljött a megszabott határidő: meg volt határozva, hogy meddig kellett Jézusnak a Seolban tartózkodnia. Amikor ez az idő letelt, az Atya cselekedett. 21.vsz.: Az Atya meghallgatta a fogoly nyögését és feloldozta a halál fiait: itt is a kötelekről, láncokról, bilincsekről van szó, ami az Atya feloldozott.
Zsolt.57,1: Az éneklômesternek az altashétre Dávid Miktámja; mikor Saul elôl a barlangba menekült. 2 Könyörülj rajtam, oh Isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek. 3 A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felôlem. 4 Elküld a mennybôl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelôt. Szela. Elküldi Isten az ô kegyelmét és hűségét. 5 Lelkem oroszlánok között van, lángolók között fekszem (!); emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvük pedig éles szablya. 6 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten; az egész földön legyen dicsôséged! 7 Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak elôttem, de ôk estek abba. Szela. 8 Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! 9 Serkenj fel én dicsôségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt; 10 Hálát adok neked, én Uram, a népek között, és zengedezek neked a nemzetek között. 11 Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhôkig a te hűséged. 12 Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Az egész földön legyen dicsôséged! A zsoltár születése is magáért beszél: Dávid éppen Saul elől menekült. és egy barlangba menekült be. Ott, ezen az elzárt helyen kapta ezt a zsoltárt, ami Jézusról szól, az ő érzéseit tartalmazza. Ami most lényeges ebből a zsoltárból, az az 5.vsz.: ''lelkem oroszlánok között van, feküdnöm kell lángolók között.'' Az eredeti szöveg itt a (ERL) láhat igét használja, ami azt jelenti, hogy lángolni. Jézus Krisztus tehát emberek között (ember-árnyak között) feküdt, akikről úgy beszélt, mint oroszlánokról, ami a természetüket mutatja: ragadozó emberek ezek, akik közé Jézust bedobták. Ezek is Jézus ellenségei voltak, akik a Seolban kígyót-békát kiabáltak rá. Ezek is lángoltak a Seolban levő forróságtól, ahogy maga Jézus is, ahogy az a 102. zsoltár 4.vsz.-ból kiderül.
Szintén egy barlangban született zsoltár a 142. zsoltár:Zsolt.142:1: Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.2 Hangommal az Úrhoz kiáltok, hangommal az Úrhoz könyörgök.3 Kiöntöm elôtte panaszomat, elmondom elôtte nyomorúságomat, 4 Mikor elcsügged bennem szellemem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tôrt rejtettek el nekem. 5 Tekints jobbra és lásd meg: senki sincsen, a ki ismerne; nincs számomra menedék; senki sincs, aki lelkemmel törődne. 6 Hozzád kiáltok, oh Uram, s ezt mondom: Te vagy menedékem és örökségem az élôk földjén; 7 Figyelj esedezésemre, mert nagyon elgyengültem! Szabadíts meg engem üldözôimtôl, mert hatalmasabbak nálam! 8 Vezesd ki lelkemet a börtönbôl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.
Vannak olyan részek ebben a zsoltárban, melyek már előfordultak korábbi részekben is. Ilyen pl. az élők földje, ahol az Úr az örökség, osztályrész. Az ellenség, amely erősebb volt Jézusnál (és Dávidnál) szintén megtalálható itt. 7.vsz.: elgyengültem nagyon - ilyen volt Jézus a Seolban. 8.vsz.: vezesd ki lelkem a börtönből - a börtön itt is a Seol szinonimája.
Zsolt.130:1: Grádicsok éneke. A mélységbôl kiáltok hozzád, Uram! 2 Uram, halld meg hangomat; legyenek füleid figyelmesek könyörgô szavamra! 3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?! 4 Hiszen te nálad van a megbocsátás, hogy féljenek téged! 5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ô igéjében. 6 Várja lelkem az Urat, jobban, mint az ôrök a reggelt, az ôrök a reggelt. 7 Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bôséges nála a szabadítás! 8 Meg is szabadítja ô Izraelt minden bűnébôl. Jézus a mélységből kiáltott az Atyához. Az Atya még nem vette le róla a bűnöket, még neki tulajdoníttattak azok. Ezért reménykedett Jézus a bűnbocsánatban, a reggelben, hogy akkor hajnalban le fogja venni róla az Atya a levitt bűnöket, felszabadítja a fogvatartói hatalma alól, nem lesz joga Seolnak és Halálnak tovább gyötörni őt.
Következik a 144. zsoltár:
Zsolt.144,1: Dávidé. Áldott az Úr, az én kôsziklám, a ki háborúra tanítja kezeimet, s harcra ujjaimat. 2 Jóltevőm és váram, erősségem és szabadítóm; pajzsom, és az, a kiben én bízom: aki alám veti népemet. 3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudomást veszel róla, és az embernek fia, hogy számításba veszed?! 4 Olyan az ember, mint a lehelet; napjai olyanok, mint az átfutó árnyék. 5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállj alá; érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! 6 Lövellj villámot és szórd szét ôket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszüket (tedd zavarodottá őket). 7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj (tépj) ki és ments meg engem a nagy vizekbôl, az idegen fiainak kezébôl; 8 Akiknek szája rosszaságot beszél, s akiknek jobb keze a hazugság jobb keze. 9 Isten! Hadd énekeljek új éneket neked; tízhúrú hangszerrel hadd zengjek neked; 10 Neked, aki segítséget ad a királyoknak, s megmenti (kiragadja) Dávidot, az ô szolgáját a gonosz kardtól. 11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen fiainak kezébôl, a kiknek szájuk rosszaságot beszél, s jobbkezük a hazugság jobbkeze. 12 Hogy fiaink ifjú korukban olyanok legyenek, mint a nagyokká nôtt plánták; leányaink pedig mint a templom mintájára kifaragott oszlopok. 13 Hogy tárházaink telve legyenek, eledelt eledelre szolgáltassanak; hogy juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelôinken. 14 Ökreink megrakodva legyenek; se betörés (repedés - a falon), se kirohanás, se sikoltozás ne legyen utainkon. 15. Boldog az a nép, amelynek így van dolga, boldog az a nép, amelynek az Úr az Istene!
Dávid száján keresztül itt is a Szent Szellem szólt. Jézus könyörgött azért, hogy maga az Atya siessen segítségére, szálljon le a trónjáról, a mennyből és segítsen neki. Hogy ragadja ki a nagy vizekből és az ellenség kezéből. Új éneket akar énekelni az Úrnak a szabadításáért, majd arról beszél, hogy ennek a megmentésnek (a megváltásnak) mik lesznek a következményei: a 12.vsz.-tól vannak felsorolva az áldások.

Így telt el tehát a péntek este és a szombat. Vasárnap kora hajnalban Jézus kiáltását meghallgatta az Atya, az ima bejutott elé, eltelt a megszabott idő. Az Atya cselekedett
:Zsolt.71,20-21:Aki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz és a föld mélységeiből (tehom) ismét felhozol minket. Itt valójában két különböző dologról van szó. A megelevenítés, ismét élővé tevés különbözik a tehomból való felhozástól, ami a feltámasztás. A megelevenítés az az volt, amikor az Atya megszabadította Jézust a bűnöktől, elválasztotta az emberek bűneitől, azoktól, amiket levitt a Seolba. Az Ige a megelevenítést, felélesztést több helyen a bűnöktől való elkülönítéssel, elválasztással hozza összefüggésbe.
Kol.2,13: ''És titeket, akik holtak voltatok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket...''Jézus Krisztussal együtt az Atya minket is megelevenített úgy, hogy megbocsátotta minden bűnünket. Az Atya nem tulajdonítja nekünk az elkövetett bűnöket, és ezáltal életre keltünk, megelevenedtünk Jézus Krisztussal együtt. A bűntől való megszabadulás hozza a megelevenedést.
Ef.2,4-6: ''De az Isten gazdag lévén irgalmasságban az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben Krisztus Jézusban.'' A megelevenedést és a feltámadást Pál apostol is két külön eseményként írja le. A bűnök miatt halottak voltunk, de Isten megelevenített minket Jézus Krisztussal együtt, fel is támasztott minket, és az Atya jobbjára is ültetett. Ez mind csak Jézus Krisztusban van meg nekünk.
A megelevenítéssel az Atya elvette Seoltól és Haláltól és a többi gonosz szellemtől azt a jogot, hogy kínozzák Jézust. Egy bűn nélküli személyt már nem volt joguk fogvatartani, kínozni. Ekkor elszakadt minden lánc, minden bilincs lehullt Jézusról. A gonosz szellemek nagyon meglepődtek, ezt soha nem gondolták volna. Mikor volt ez a megelevenítés Jézus életében?
Hós.6,1-3: Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert Ő szaggatott meg (tépett szét) és Ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket! 2 Megelevenít minket két nap múlva, a harmadik napon feltámaszt minket, hogy éljünk előtte. 3 Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat (vadásszunk az Úr megismerésére). Az Ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljön hozzánk, mint az esô, mint a késôi esô, a mely megáztatja a földet.
1. Jézust az Atya mi miattunk, a bűnök miatt megszaggatta, széttépte, de aztán ismét meggyógyította, bekötözte.
2. Két nap múlva elevenítette meg Jézust az Atya, és harmadnapon feltámasztotta. Péntekhez képest a két nap múlva az vasárnap. Szintén vasárnap volt a feltámadás is, a megelevenítésre tehát nagyon hamar kellett következnie a feltámadásnak. Ezért beszél róluk olyan elválaszthatatlan dolgokként a Biblia. Jézus is a kora hajnalt várta, nem a szombat estét, vagy éjszakát, mert tudta, hogy hajnalban lesz a megelevenítés, majd hamarosan a feltámasztás.
3. Pünkösd, Jézus feltámadása után. Jézus tehát megelevenedett, feléledt, kapcsolatba került az Atyával, többé már nem volt olyan, mint a gödörbe szálltak. Kiszabadult a láncokból, felkelt. De még mindig a Seolban volt. Még mindig volt ott dolga. 1.Péter3,18-20: ''Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén szellem szerint; 19 A melyben elmenvén, a tömlöcben lévô szellemeknek is prédikált, 20 A melyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, a melyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által.'' Jézust test szerint megölték ugyan, de az Atya megelevenítette. Ebben a megelevenített szellemi formában ment el és prédikált a gonosz szellemeknek. Azt, hogy a tömlöcben levő szellemek kifejezés pontosan mit is jelent, nem tudjuk. Lehet, hogy emberek szellemeit érti alatta az Ige, de akkor meg azt nem tudjuk, hogy miért csak a Noé kortársaihoz ment el Jézus, a többi ember szellemeihez miért nem. A másik lehetőség az az, hogy azokat a szellemeket, amelyek Noé idejében bementek az emberek lányaihoz, azokat Isten az özönvíz alkalmával megítélte, a mélységbe vetette. Lehet, hogy ezeknek prédikált Jézus.Az itt használt görög ige, a kérusszó) azt jelenti, hogy valamit hírnökként kiáltani, bejelenteni. Derek Prince ezért tételezi fel, hogy Jézus nem a kegyelmet ajánlotta fel nekik (hiszen a Seolban már senki sem térhet meg), hanem a megváltozott hatalmi viszonyokat jelentette be. A megelevenítéstől kezdve Ő az Úr a Seolban is. Legyőzte Seolt és Halált. Jánosnak Pátmósz szigetén azt mondta később, hogy nála vannak a pokolnak és a halálnak a kulcsai, azaz Ő vette el a hatalmat ott is. Miután Jézus megtette a bejelentést a gonosz szellemeknek, feljebb jött, elhagyta a Seol mélyebb, bűntető részlegeit, és átment a paradicsomba, Ábrahám kebelébe.
1.Péter4,5-6:''A kik számot adnak majd annak, a ki készen van megítélni élôket és holtakat. 6 Mert azért hirdettetett az evangyéliom a halottaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint szellemben.'' Ezek a halottak Ábrahám kebelének lakosai voltak, az ÓSZ-i szentek. Jézus prédikálta nekik a megváltást, az igazak szellemeinek. Ott volt közöttük Sámuel próféta, Dávid király és a többiek. Jézus elmondta nekik, hogy meghasadt a kárpit, szabad az út az igaz embereknek Isten jelenlétébe, a megváltás, amiről ők prófétáltak és amiben ők hittek most történt meg. Az igazak szellemei már a latortól, aki péntek este érkezett meg Ábrahám kebelébe értesülhettek, hogy Jézus a keresztfán van, tehát most zajlik a megváltás. Jézus megérkezése a Seolba és ottléte nem kis felbolydulást válthatott ki az ott fekvő emberek és az ott levő gonosz angyalok köreiben - amit Ábrahám kebeléből szintén észlelhettek. Maga a megelevenítés sem volt egy csendes dolog, sok lánc, bilincs tört le, nagy csodálkozással és hangzavarral vehették ezt tudomásul a ''lángolók''. Ilyen még nem volt. Eddig még senki sem tudott kiszabadulni a Seol és a Halál köteleiből, hálóiból.

Derek Prince azt írja, hogy ''természetesnek látszik annak feltételezése, hogy Krisztus ott volt a paradicsomban, hogy fogadja a bűnbánó lator eltávozott szellemét,a ki követte őt oda. (Péntek este.) A paradicsomból aztán Jézus tovább haladt lefelé a Seolnak abba a részébe, amely a gonoszok szellemének van fenntartva. '' Ezt Derek Prince a Lk.23,43-ra alapozva mondja, ahol Jézus azt mondta a mellette megfeszített bűnbánó tolvajnak: ''Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban''. A Biblia más részeiből azonban az látszik, hogy - mivel Jézus nem mint Isten Fia, hanem mint a valaha létezett legbűnösebb ember ment le a Seolba - Jézus sorsa semmiben sem különbözött egy bűnös ember sorsától, nem mehetett először az Ábrahám kebelébe azzal a rengeteg bűnnel, amit levitt. Jézust ezek a bűnök - mint egy nagy kő - lehúzták, mégpedig a Seol legaljára.
Az 1.Sámuel 28,19-ben van leírva egy történet, ahol az endori halottidéző asszony az Ábrahám kebelében háborgatta és felhozta Sámuel próféta szellemét (árnyát). Sámuel prófétált is az őt felhozató Saulnak: ''holnap fiaiddal együtt velem leszel...''. Mivel éppen ezelőtt azt is mondta Saulnak, hogy ''az Úr elhagyott téged, és ellenségeddé lett'', úgy tűnik, hogy Saul másnap nem az Ábrahám kebelébe került, hanem a Seol mélyebb, bűntető részeibe. Sámuel mégis így fogalmazott: velem leszel. Ezalatt a Seolt, az alvilágot értette, és Jézus is ugyanígy érthette azt, amit a latornak mondott: a lator a Paradicsomba megy, Jézus pedig lejjebb.

Jézus tehát a Seol mélyebb részeiből a megelevenedés után az Ábrahám kebelébe ment, kihirdette a jó hírt.


A FELTÁMADÁS

A megelevenítést nagyon hamar követte a feltámadás. Erről szól a 18. zsoltár:
Zsolt.18,1: Az éneklômesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki azon a napon mondta el az Úrnak ez ének szavait, amely napon megszabadította ôt az Úr minden ellenségének kezébôl, és Saul kezébôl.
A zsoltár ''fejlécéből'' nagyon sokat megtudhatunk. Amely napon Dávid megszabadult minden ellenségének kezéből és Saul kezéből, azon a napon ''mondta el'' az Úrnak ezt az éneket. Ez tehát egy győzelmi dal, diadal-ének, amely sok olyan jelenetet tartalmaz, amit Dávid soha sem élt át. Ezek nem egyszerűen költői képek hanem valóságosan megtörtént dolgok, Jézus Krisztus életében ui. mindegyik beteljesedett.
A héber Szentírást eredetileg pontozások, azaz magánhangzók nélkül írták. Ebben az eredeti formában a Sault így írják: LY}V. Egyetlen egy héber szó van ezen kívül, amit pontozás nélkül ugyanígy írnak: a Seol! Az eredeti szöveget olvasva tehát így is olvashatjuk a zsoltár bevezetését: azon a napon, amelyen megmentette őt az Úr minden ellenségének kezéből és Seol (gonosz angyal) kezéből! A 18. zsoltárt kb. 1000 évvel Jézus születése előtt adta meg Dávidnak a Szent Szellem. A héber Bibliát csak i.sz. 800 körül pontozták ki, tehát 1800 évig a zsidók Saulnak is és Seolnak is olvashatták ezt a zsoltárt.
Ebben a két rokon szóban (Saul, Seol) benne van Isten bölcsessége. Saul elhívásakor Isten már tudta, hogy Saul üldözni fogja Dávidot, Dávid meg fogja írni a 18. zsoltárt, amely Saulról, de Jézusnak Seolról szól. Istennél az ok-okozati összefüggések egy más dimenzióban vannak, az ember azt nem tudja felfogni. Csak rácsodálkozhatunk erre, ahogy Pál is tette, amikor éppen erről az ok-okozati összefüggésről gondolkodott Izraellel kapcsolatban: Róma 11,33: Óh Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az Ő ítéletei és kinyomozhatatlanok az Ő utai!

Tehát a 18. zsoltár:
2 És mondta: Szeretlek Uram, én erôm! 3 Az Úr az én kôsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kôsziklám, ô benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem. 4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtôl. 5 Halál kötelei vettek körül, és Béliál árjai (vad folyamai) rettentettek engem (törtek rám). 6 Seol kötelei vettek körül; Halál tôrei fogtak meg engem. 7 Szorultságomban az Urat hívtam, és Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallotta templomából, és könyörgésem elé jutott, füleibe. 8 Ekkor megingott, megrengett a föld, s a hegyek alapjai megreszkettek, inogtak; mert haragra gyúlt. 9 Füst szállt fel orrából, és szájából tűz emésztett; izzó szén izzott belôle. 10 Lehajtotta az eget és leszállt, és sötét felhő volt lábai alatt. 11 Kérubon haladt és repült, és suhant (lebegett) a szelek szárnyain. 12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátorául maga körül vizek sötétjét és fellegek sűrűjét. 13 Az elôtte lévô fényességbôl felhôin jégesô tört át és izzó szén. 14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos hallatta hangját - jégesôt és izzó szenet. 15 És kilőtte nyilait és szétszórta őket, villámokat szórt és megzavarta őket (azaz az ellenséget) . 16 És meglátszottak a vizek medrei s meglátszottak a világ alapjai; a te feddésedtől Uram, orrod leheletének fúvásától. 17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kihúzott engem nagy vizekbôl. 18 Megszabadított engem erôs ellenségeimtôl, s gyűlölôimtôl, a kik hatalmasabbak voltak nálam. 19 Rám jöttek balsorsom napján; de az Úr volt az én támaszom. 20 És kivitt engem tágas térre; kiragadott engem, mert kedvét lelte bennem. 21 Az Úr megfizetett nekem igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint fizetett meg nekem. 22 Mert megôriztem az Úr utait, és gonoszul nem tértem el Istenemtôl. 23 Mert minden ítélete elôttem van, és rendeléseit nem távolítottam el magamtól. 24 És tökéletes voltam elôtte, ôrizkedtem bűnömtôl. 25 És megfizetett nekem az Úr igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elôtt van. 26 Az irgalmashoz irgalmas vagy; a tökéleteshez tökéletes vagy. 27 A tisztával tiszta vagy; s az elfordulthoz elfordult vagy. 28 Mert te megmented a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod; 29 Mert te gyújtod meg mécsesemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja sötétségemet. 30 Mert általad táboron is átfutok (csapatot is megrohanok), és Istenem által kôfalon is átugrom. 31 Az Isten útja tökéletes, az Úr beszéde tiszta; pajzsa Ő mindazoknak, a kik bíznak benne. 32 Mert kicsoda Isten az Úron kívül? És kicsoda kôszikla Istenünkön kívül? 33 Az Isten, a ki felövez engem erôvel, és tökéletessé teszi utamat: 34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és magas helyeimre állít engem. 35 Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim meghajlítják az ércíjat. 36 És adtad nekem üdvösségednek pajzsát, és jobbod megszilárdított engem, jóvoltod felmagasztalt (naggyá tett) engem. 37 Kiszélesítetted léptemet alattam, és nem tántorogtak bokáim. 38 Üldözöm ellenségeimet és elérem ôket, és nem térek vissza, amíg meg nem semmisültek. 39 Összetöröm ôket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá esnek. 40 Mert te öveztél fel engem erôvel a harcra, alám görbeszted az ellenem felkelôket. 41 És megadtad nekem ellenségeim hátát (hátat fordítottak, menekültek), és gyűlölôimet elpusztíthattam. 42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nekik. 43 És szétmorzsoltam ôket, mint port szél elé, és kiüresítettem ôket, mint utca sarát. 44 Megmentettél engem a nép küzdelmeitől, nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem. 45 A mint hall a fülük, engedelmeskednek, és idegenek is hízelegnek nekem. 46 A pogányok elepedtek, és reszketve jönnek elô (''előreszketnek'') zárt helyeikbôl. 47 Él az Úr és áldott az én kôsziklám; magasztaltassék hát üdvösségem Istene! 48 Az Isten, a ki bosszúállást ad nekem, és népeket hódoltat alám, 49 Aki megment engem ellenségeimtôl. Felemeltél azok fölé, akik felkeltek ellenem, az erôszak emberétôl megszabadítasz engem. 50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneklek nevednek. 51 Nagy segítséget ad királyának és irgalmasságot cselekszik az ô felkentjével, Dáviddal és magvával mindörökké.(A zsoltár tehát 1.Dávidról és 2.Dávid Magváról = Jézusról szól).
Jézus nagy dícsérő éneke tehát ez a dal. A Biblia több helyen beszél arról, hogy a szabadulás után egy nagy hálaének, új ének fog következni. Ez az a hálaének. Nem véletlenül van benne kétszer a Bibliában (a 2. Sámuel 22. részében is szerepel ugyanez a dal). Jézus dícsérte az Urat, majd elmondta, hogy milyen szorongatásokban volt része: a Seol, a Halál kötelei, tőrei, hálói kötözték meg, Béliál vad patakjai is rátörtek. (Béliál is egy gonosz szellem, aki itt, és a 2. Sámuel 22-ben a Seol és a Halál mellett van felsorolva. A pokol kapuiban ül, Pál apostol is megemlíti egyszer: Mi köze Krisztusnak Béliálhoz?).
Jézust a Seol kötelei, láncai, bilincsei vették körül, és a Halál tőrei (szigonyai, horgai, hálói, csapdái) fogták meg. A Seol kötelei valóságos kötelek, csak nem fizikálisak, hanem szellemiek, de akik meg vannak velük kötözve, azok nem tudnak mozogni. Szellemiek, de valóságos kötelek. Sokan úgy képzelik el a szellemvilágot, mintha az egy megfoghatatlan, sejtelmes valóság lenne, ahol minden elfolyik, összemosódik, a dolgoknak még konkrét határuk, kiterjedésük sincs. De a Biblia leírja, hogy hogyan kell elképzelnünk a szellemvilágot: pl. Jézus egyszer azt mondta egy némának: effata, (??????lüo), azaz oldódj fel, és ''a néma nyelvének kötelei azonnal feloldódtak.'' Le volt kötözve a nyelve egy szellemi kötéllel. Ha valaki ilyenkor belelátna a szellemvilágba, akkor látná egy ilyen ember nyelvén ezeket a köteleket, amivel a nyelve le van kötözve, ami miatt a nyelve nem tud mozogni. Hangot esetleg tud kiadni, de beszélni nem tud, mert nem mozog a nyelve. Az ilyen köteleket semmiféle éles szerszámmal nem lehet elvágni, csak szellemi karddal. Jézushoz hasonlóan csak a hatalom beszédével tudunk segíteni az ilyen embereken: oldódj fel (effata)!
Ugyanilyen valóságos - csak sokkal erősebb - kötelekkel, láncokkal volt Jézus is a Seol legaljára kötözve, és a Halál tőrei, csapdái (szigony, horog, háló, hurok) fogták meg. (Sok helyen van még szó a zsoltárokban a hálóról is.)
A 18. zsoltár ezután leírja a vasárnap hajnalt, azt, hogy Jézus imája eljutott az Atyához, a Mennyei Templomba, majd az Atya Jézus segítségére sietett: lehajtotta az eget, leszállt, homály, sötétség, köd vette körül. A föld ekkor remegett, ingott, reszketett, a hegyek alapjait meg lehetett ekkor látni, azok is inogtak. A tehom medrei is láthatóvá váltak. Az Atya egy kérubon repült, hallatta a hangját, dörgött, villámlott, szétszórta Jézus ellenségeit a villámaival, a Halált és a Seolt. Azután lenyúlt és kiragadta Jézust a mély vizekből, felvette.
Jézus azt mondta, hogy azért ragadta őt ki az Atya, mert kezei tiszták voltak, és igazsága szerint fizetett neki az Atya, mert nem volt Jézusban bűn: ''őrizkedtem bűnömtől'''. Ezt Dánielnél már láthattuk, őt is azért mentette meg az Úr az oroszlánok verméből, mert Dániel igaznak találtatott előtte (előkép).
A megváltás miatt a pogányok is mehetnek az Úrhoz: ''nemzetek fejévé tettél engem, oly nép szolgál nekem, amelyet nem ismertem.'' Ezek a pogányok zárt helyeken voltak, és reszketve merészkednek elő. Ez egy olyan kép, ami egy olyan embert juttat az eszünkbe, aki egész életében egy sötét, szűk helyre volt bezárva, és most hirtelen kiszabadították.
A zsoltár tartalmazza azt is, hogy Jézus minden ellenségét meg fogja semmisíteni.

Vannak más győzelmi dalok is a Bibliában:
Zsolt.116,1: Szeretem az Urat, mert meghallgatja hangomat, könyörgésemet. 2 Mert fülét felém fordította, azért segítségül hívom ôt (életem) minden napján. 3 Körülvettek engem a Halál kötelei, és a Seol szorongatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam. 4 És az Úrnak nevét segítségül hívtam: Uram, szabadítsd meg lelkemet! 5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas. 6 Az Úr megôrzi az alázatosokat; szenvedő (gyenge) voltam és megszabadított engem. 7 Térj vissza lelkem teljes nyugalmadba, mert az Úr jól tett veled. 8 Mert megszabadítottad lelkemet a Haláltól, szemeimet a könnyhullatástól és lábamat az eséstôl: 9 Az Úr arca elôtt fogok járni az élôk országaiban. 10 Hittem, azért szóltam, nagyon nyomorult voltam. 11 Csüggedésmeben ezt mondtam: Minden ember hazug. 12 Mivel viszonozzam az Úrnak minden irántam való jótéteményét? 13 A szabadulás serlegét felemelem, és az Úr nevét hívom segítségül. 14 Az Úrnak tett fogadásaimat megadom egész népe elôtt. 15 Az Úr szemei elôtt drága az ô kegyeseinek halála. 16 Uram! Szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálólányod fia, te oldoztad ki köteleimet. 17 Neked áldozom hálaadás áldozatával, és az Úr nevét hívom segítségül. 18 Az Úrnak tett fogadásaimat megadom egész népe elôtt 19 Az Úr házának elő-udvaraiban, te benned, oh Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat! A zsoltár leírja, hogy milyen állapotban volt az írója, hasonlít a 18. zsoltárhoz. Itt is megtalálhatjuk a Halál és a Seol köteleit, szorongatásait. De már mint elmúlt dolgokat, Jézus most már túl van a gyengeségen a nagyon nyomorult állapoton. A 16. vsz.-ban írja, hogy ''te oldoztad ki köteleimet'', azaz az Atya levágta, leoldozta Jézusról a Seol és a Halál köteleit. A nyomorúság idején fogadásokat tett az Úrnak, amiket meg fog adni.
Zsolt.129,1: Grádicsok éneke. Sokat szorongattak engem ifjúságom óta! mondja most Izrael. 2 Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, még sem bírtak velem. 3 Szántók szántottak hátamon, hosszúra nyújtották barázdáikat. 4 Igaz az Úr! Szétvágta a gonoszok kötelét... A barázdák azok a Jézus hátán levő korbács-nyomok. Ezután pedig szintén arról ír, hogy az Úr szétvágta a gonoszok köteleit, a Seol és a Halál köteleit.
Zsolt.124,1: Grádicsok éneke, Dávidtól. Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izrael, 2 Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, amikor ránk támadtak az emberek: 3 Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haraguk ellenünk. 4 Akkor elborítottak volna minket a vizek, vad-patak ment volna át lelkünk felett. 5 Akkor átmentek volna rajtunk a felbôszült (kevély) vizek. 6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául! 7 Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tôrébôl. A tôr eltörött, mi pedig megszabadultunk. 8 Segítségünk az Úr nevében van, aki az ég és a föld teremtője. Ha nem segített volna az Atya, akkor teljesen, végleg elnyelték volna Jézust a tehom vizei, de az Atya eltörte a tőrt, a Halál tőreit, csapdáit. Jézus szelleme pedig mint a madár megszabadult.
Zsolt.40,1: Az éneklômesternek; Dávid zsoltára. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta fohászomat. 2 És kivont (felhozott) engem a pusztulás gödrébôl, a sáros fertôbôl (iszapos sárból), és sziklára állította fel lábamat, megerôsítette lépteimet. 4 És új éneket adott számba, Istenünk dicséretét. (Ez a 18.zsolt). Sokan fogják ezt látni és félni fognak, és bíznak az Úrban. 5 Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez! 6 Sokat tettél te, Uram Istenem, csodáiddal és gondolataiddal értünk, lehetetlen azokat felsorolni, hirdetném és elbeszélném, de többek azok, semhogy elmondhatnám. 7 Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél, füleket készítettél nekem, égôáldozatot és bűnért való áldozatot sem kértél. 8 Akkor azt mondtam: Íme jövök, a könyvtekercsben írva van rólam, 9 Hogy teljesítsem akaratodat, ezt kedvelem Istenem, törvényed szívem belsejében van. 10 Vígan hirdettem az igazságot a nagy gyülekezetben, íme, nem tartom vissza ajkaimat, te tudod, óh Uram! 11 Igazságodat nem rejtettem el szívem belsejében, elmondtam hűségedet és segítségedet, nem titkoltam el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben. 12 Te, Uram, ne tartsd vissza tôlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig óvjanak engem. 13 Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek számuk sincs, utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek (át sem láthatok), számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem is elhagyott engem. 14 Tessék Uram neked, hogy megments engem, siess Uram segítségemre! 15 Szégyenüljenek meg és gyalázattá legyenek mind, a kik lelkemre törnek, hogy elragadják azt, hátráljanak vissza, szégyenné legyenek akik bajomat kívánják. 16 Iszonyodjanak el szégyenük miatt, akik azt mondják nekem: haha, haha! 17 Örüljenek és örvendezzenek mindazok, a kik téged keresnek, azt mondják mindig azok, akik szeretik a te szabadításodat: magasztaltassék fel az Úr! 18 De én szegény és nyomorult vagyok, az Úr gondol rám. Segítségem és szabadítóm vagy te, Istenem, ne késs!

Ez a zsoltár is egy örömének amiatt, hogy a sáros fertőből felhozta az Atya Jézus Krisztus lelkét. Ezt sokan meg fogják tudni, és egy Istenfélelmet kapnak emiatt. Jézus eljött, hogy betöltse Isten akaratát, azt, ami a könyvtekercsben meg volt írva felőle. Az Atya akarata az volt, hogy bűnné tegye más emberek helyett, ezért vették körül a bűnök, mégpedig annyi, hogy meg sem tudta azokat számolni, még át sem tudta azokat látni. De az Atya meghallgatta Jézus fohászát, és felhozta a Seolból, a sáros fertőből. Majd Dávid még szabadulásért könyörgött.

Zsolt.66,8: Áldjátok népek Istenünket, és hallassátok dicséretének hangját. 9 Aki megeleveníti lelkünket (áthelyezi az életbe a lelkünket), s nem engedi, hogy lábaink meginogjanak. 10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, amint az ezüstöt tisztítják. 11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat (nehéz terhet tettél derekunkra). 12 Nyargalni engedtél embert fejünkön, tűzbe, vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bôségre (túláradásra, tágasságra). 13 Elmegyek házadba égôáldozatokkal, lefizetem neked fogadásaimat, 14 Amelyeket ajkaim megígértek és szám mondott nyomorúságomban. 15 Hízlalt juhokat áldozom neked égôáldozatúl, kosok jóillatú áldozatával, ökröket bakokkal együtt áldozom neked. Szela. 16 Gyertek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélônek miket cselekedett a lelkemmel! 17 Hozzá kiáltottam számmal, és magasztalás volt nyelvem alatt. 18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram. 19 De meghallgatott Isten, figyelt könyörgésem hangjára. 20 Áldott az Isten, aki nem utasította el könyörgésemet, és kegyelmét nem vonta meg tôlem!
Jézus tűzbe (Seol), vízbe (tehom) jutott, és hálóba került. A háló a Seol tőrei, csapdái. De Isten meghallgatta Jézust, nem, utasította el imáját. Ebben a zsoltárban szintén megtalálhatóak azok a részek, hogy a fogadást, amit a nagy szorongatásban tett, megadja az Úr, vagy, ha hamisságra nézett volna, ha lett volna bűn benne, akkor nem szabadította volna meg az Atya. A nagy próba és az abból való szabadulás után jön a nagy dicséret.

Zsolt.30,1: Dávid zsoltára. Templomszentelési ének. 2 Magasztallak, Uram, hogy felemeltél (kihúztál) engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam. 3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem! 4 Uram, felhoztad a Seolból lelkemet, fölélesztettél a gödörbe szálltak közül. 5 Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsôítsétek szent nevét (emlékezetét)! 6 Mert csak pillanatig tart haragja, de élet(-hosszig) jóakarata, este bánat száll be hozzánk, reggelre ujjongás. (Ez az ismert Ige is Jézus szájából hangzott el a feltámadás után. Nagy örörm van ebben az Igében. De természetesen - mivel az Ige él -, nemcsak arra a konkrét helyzetrere -Templomszentelés: talán Jézus éneke a Mennyei Templomban a megdícsőítéskor? - vonatkozik, hanem a Szent Szellem élővé teheti ezt az Igét minden reggel számunkra is.) 7 Azt mondtam azért jó állapotomban (nyugalmamban, gondtalanságomban): Nem rendülök meg soha. 8 Uram, jókedvedbôl erôsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtetted arcodat, és megroskadtam. 9 Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uram irgalmáért könyörgök! 10 Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por, hirdeti-e igazságodat? 11 Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem! 12 Siralmamat vígságra (körtáncra) fordítottad, leoldoztad gyászruhámat (zsákruhámat), körülöveztél örömmel. 13 Azért hogy a lelkem (dicsőségem) énekeljen téged és el ne hallgasson, Uram, Istenem, örökké dicsôítelek Téged! Az Atya kihúzta Jézus szellemét a Seolból, nem engedte, hogy ellenségei - a Halál és a Seol - örüljenek rajta. Feltámasztotta a gödörbe szálltak közül, az elkárhozott árnyak közül, pedig ugyanolyan volt, mint azok. Este bánat száll be: ez volt a keresztrefeszítés, és a Seolba szállás péntek este. De reggel ujjongás van itt: feltámadás. Az Atya eltávozott egy rövid időre Jézustól, ekkor Jézus megroskadt és Istenhez kiáltott: mit használ a vérem, ha sírba szállok? És az Atya leoldozta Jézusról a gyászruhát és örömmel vette körül. Ezért (is) az Atya méltó az örökké tartó dicséretre (13.vsz.).
De nemcsak Dávid a zsoltárírók és a próféták kaptak kijelentést Jézus feltámadásáról, hanem még Ezékiás király is. Ezékiás megbetegedett és Ézsaiás prófétán keresztül szólt hozzá az Úr, hogy ebbe a betegségbe bele is fog halni, rendezze el dolgait. De Ezékiás nem akart még meghalni, ezért könyörgött és sírt az Úr előtt. Az Úr meghallgatta Ezékiást, és adott neki még tizenöt évet. Ezékiás ekkor nagyon boldog volt, úgy érezte magát, mint aki megmenekült a Seoltól, a fiatalon való meghalástól, és mint aki visszanyerte az életét (legalábbis tizenöt évet). Ebben a boldogságban a Szent Szellem megadta neki azt az érzést, amit Jézus érzett akkor, amikor visszanyerte az életét. Ezt a feljegyzést írta le Ezékiás, amit Ézsaiás próféta - felismerve jelentőségét - bevett könyvébe, és annak egyik messiási próféciájává lett.
Ézsa.38,9-20: Ezékiásnak, Júda királyának feljegyzése, amikor megbetegedett és betegségéből felgyógyult: Azt mondtam: Hát napjaim nyugalmában kell leszállnom a Seol kapuihoz, megfosztva többi évemtől! Mondtam: nem látom az Urat, az Urat az élők földjén, nem szemlélek embert többé a nyugalom (a holtak birodalma) lakói között. Sátram lerontatik és elmegy tőlem, mint egy pásztor-hajlék! Mint a takács, összehajtottam életemet, hiszen levágott a fonalról engem, reggeltől estig végzel velem! Reggelig nyugton várt lelkem, mint oroszlán, úgy törte össze minden csontomat, reggeltől estig végzel velem! Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem, mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram, erőszak van rajtam, szabadíts meg (légy kezesem)! Mit mondjak? Hogy szólt nekem, és Ő azt meg is tette! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után! Ó Uram! Ezek által él minden! És ezekben van teljességgel szellemem élete! Te meggyógyítasz és életben tartasz engem! Íme, áldásul volt nekem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulás verméből (sahat), mert hátad mögé vetetted minden bűneimet! Mert nem a Seol dicsőít téged és nem a Halál magasztal Téged, hűségedre nem a gödörbe szálltak várnak! Aki él, aki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet! Az Úr szabadított meg engem, azért énekeljük énekeimet életünk minden napjaiban az Úr házában! (Azaz a mennyben minden nap dícséri Jézus az Atyát a feltámasztásért, lassan már kétezer éve! Ez olyan nagyjelentőségű dolog (a feltámadás, a Seoltól való megszabadulás), hogy Jézus sem tud betelni vele. Itt a Szent Szellem tehát Ezékiás király száján keresztül szólt. Áldásul lett a nagy keserűség, és Isten szeretettel kivonta Jézus szellemét a pusztulás gödréből, úgy, hogy megbocsátotta a bűnöket, háta mögé vetette a Jézus által levitt bűnöket.
Ezenkívül még más helyeken is - főleg zsoltárokban - találhatunk olyan mondatokat, részeket, amelyeket Jézus a Seolban, vagy a Seolban töltött idejéről mondott, itt igyekeztem a legegyértelműbbeket kiválogatni.
ÖSSZEGZÉS:

Jézus a kereszten kilehelte szellemét, amely az Atya által Jézusra vetett bűnökkel együtt elindult lefelé a Seolba. Útközben Jézusnak át kellett mennie a mélység vizein (a tehomon), ahol hínár rakódott a fejére. Közben a mélység szellemei (Seol, Halál, Béliál) szidták, gyötörték, majd betaszították a Seol legmélyebb gödrébe, megbilincselték. Teljesen bezárták, Jézus tudta, hogy egyedül soha sem juthat ki onnét. Jézus ott feküdt a Seol legmélyén, nagy fájdalmakat érzett, minden része égett. (Valamilyen módon az ember árnya is érzi a fájdalmat, hiszen különben nem lenne a Seol a büntetés helye. A Lukács 16.-ban is azt mondta a gazdag ember a Seolban: ''gyötrettetem ebben lángban''). Jézus körül szintén lángoló, elkárhozott árnyak feküdtek, akik szintén szidták, mérgesek voltak rá, hogy oda kerültek. Jézus közben folyton bátorította magát, emlékezett és gondolkodott a régi dolgokról, könyörgött, kiáltozott, sírt. Vasárnap hajnalban, a megszabott időben bejutott kiáltása az Atya elé, az Atya meghallgatta Jézust, és saját maga ment segítségére. Megelevenítette Jézust.

A fordulópont ez a megelevenítés és a vele szoros összefüggésben álló feltámasztás volt. Egy olyan ember került le a Seolba/a Seolhoz, akinek nem voltak saját bűnei. Jézus hatalmas bűnöket vitt le, de benne semmilyen bűn nem volt. Az Atyához kiáltott a Seolból és Isten meghallgatta. Bárhol is van egy bűn nélküli ember, annak imája még a Seol legmélyéből is eljut az Atya szent, Mennyei Templomába (88. zsolt.). Isten ezért elindult, letépte Jézusról a Halál, Seol és Béliál láncait, csapdáit, köteleit. Ilyen még nem volt. Eddig még senkinek sem sikerült onnét kiszabadulnia, mert csak az Atya tud valakit kiszabadítani a Seolból, és addig minden ember, aki a Seol bűntető részlegébe került, a saját bűnei miatt, tehát bűnös állapotban, jogosan került oda. Mivel Jézus levitte a bűnöket, azok az emberek, akik ezt az igazságot hittel elfogadják, megmenekülnek a Seol a Halál és a Sátán hatalmától.

Jézus tehát kiszabadult, felkelt és elment a tömlöcbe zárt szellemekhez és bejelentette nekik, hogy átvette a hatalmat a Seolban, legyőzte a Halált. Ezután az Ábrahám kebelébe ment, hirdette az ott levőknek az evangéliumot, majd az Atya kiragadta őt ''a tenger mélységeiből.''

EPILÓGUS

Vasárnap hajnalban ért fel Jézus szelleme a Föld belsejéből abba a barlangba, ahol a teste feküdt. A feltámadás ereje - amiről a 18. zsoltár is szól - vette körül Jézust. Szelleme egyesült ismét a testével, Jézus feltámadt. Ez az isteni erő, ami körülvette Őt a megelevenítés óta, akkora erővel volt jelen, hogy amikor Jézus szelleme ezzel az erővel belement a testébe, ez az erő teljesen megváltoztatta Jézus testét is, és az egy dicsőséges testté változott.
Amikor Jézus jött felfelé, már nem egyedül jött. Hozta magával az addig Ábrahám kebelében levő ÓSZ-i szenteket, akiknek véget ért a földalatti ideiglenes tartózkodás.
Ezt a jelenetet szintén Derek Prince fejti ki a ''Kereszténység hat alaptanítása III.'' c. könyvének ''Az első zsenge'' c. fejezetében:
''Jézust egyedül temették el, azonban nem egyedül támadt fel. Ezt a tényt - amelyre a bibliamagyarázók többsége meglepően kevés figyelmet fordít - világosan rögzítik a Máté 27,50-53-ban található szavak. Ezek a versek Jézus kereszthalálát írják le, valamint azokat a különböző eseményeket, amelyek halálát és feltámadását követték.
Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá szellemét. És íme a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének; és a sírok megnyílának. és sok elhunyt szentnek teste föltámada. És kijövén a sírokból Jézus föltámadása után, bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
(A Károli Bibliában a vessző a sírokból szó mögött van, itt a görög eredetihez hívebben az után szó mögött.)
Jóllehet ezek az események itt szoros egymásutánban vannak felsorolva, nyilvánvaló, hogy három nap alatt történtek meg. Jézus a szombat előestéjén halt meg a kereszten, s az új hét első napjának hajnalán támadt fel. Ezzel összefüggésben állapítja meg Máté, hogy:
...a sírok megnyílának és sok elhunyt szentnek teste föltámada. És kijövén a sírokból Jézus feltámadása után...
Nem tudjuk biztosan, hogy melyik pillanatban nyíltak meg a sírok, azt azonban tudjuk, hogy ezek a szentek csak magának Krisztusnak a feltámadása után keltek fel és jöttek ki sírjaikból.
Ezáltal Krisztus feltámadásában tökéletesen beteljesedett az első zsenge ószövetségi mintája. Krisztust egyedül temették el - egyetlen gabonaszem esett a földbe. Amikor azonban feltámadt a halálból, már nem volt egyedül, - nem volt többé egyetlen búzaszem. Vele együtt maréknyian - egy kéve első zsenge - jöttek fel a halálból. Isten előtti győzelmes meglóbálásuk a halál, a pokol és Sátán vereségének bizonysága lett, s biztosíték arra, hogy a maga idejében minden eltemetett hívő fel fog támadni.''
Az idézet egyértelműen megmutatja, hogy Jézus többedmagával támadt fel. Ő volt az első a halottak közül, azaz amikor jöttek felfelé a Föld mélységeiből, Jézus haladt az élen. Ő támadt fel elsőként, majd egyből utána sok szent is.
Az ÓSZ-i szentek ugyanolyan dicsőséges testtel támadtak fel, mint Jézus. Ezt igazolja az az ige, hogy sokaknak megjelentek (Mt. 27,53), megmutatták magukat, ahogy Jézus is megjelent amikor akart, és eltűnt, amikor akart.
Jézus gondosan összehajtogatta azokat a lepedőket, amelyekbe becsavarták és azt, ami a fején volt külön tette. Közben egy angyal leszállt az égből elhengerítette a sír száján levő követ és ráült. Ettől a farizeusok őrei úgy megijedtek, hogy elájultak. Jézus ezután kijött a sírból. Közvetlenül ezután, még hajnalban érkeztek meg az asszonyok a sírhoz, és látták, hogy el van hengerítve a kő. Miután beszéltek a kövön ülő angyallal, megdöbbenve elmentek. Később Mária Magdaléna visszament a sírhoz, ekkor találkozott az Úrral. Jézus azt mondta neki, hogy mondja meg a tanítványoknak, hogy ''felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.'' Eddig tehát még nem ment fel a mennybe, csak a Földön volt, de ez volt a következő lépés. Amíg nem ment fel a mennybe, még megérinteni sem volt szabad.

Jézus ezután elment, felment az Atyához. Este már úgy jelent meg a tanítványoknak, hogy meg is érinthették. A mennybe való felmenetel szintén egy nagyon nagy jelenet volt, sok rész szól erről az ÓSZ-ben. Ez volt Jézus nagy bevonulása a mennybe, egy diadalmenet. Amikor legutoljára a mennyben volt, éppen a nagy küldetés előtt volt, megalázta magát a testté lételével is. Amikor ezután ismét felment a mennybe, mint egy győztes érkezett meg, mint ''a Világ Megmentője''. (Bár az is lehet, hogy a diadalmenet, a "Bevonulás" - a "józsefi körbehordozás" - nem közvetlenül a feltámadás napján történt, akkor csak bemutatta a vérét az Atyának. A megdícsőítés csak 40-50 nappal később is lehetett, hiszen a Szent szellem csak akkor jött el. És a Szent Szellemről úgy ír az Ige, hogy "azért nem jött még el, mert Jézus még nem dícsőítettett meg".)

Zsolt.118,17-26: Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Keményen megostorozott engem az Úr, de nem adott át a halálnak. Nyissátok meg nekem az igazság kapuit, hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat! Ez az Úr kapuja, igazak mennek be azon. Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél! A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt! Ez az a nap, melyet az Úr rendelt, örvendezzünk és vigadjunk ezen! (Konkrétan a bevonulás napja.) Ó, Uram, segíts most, ó Uram, adj most jó előmenetelt! Áldott, aki jön az Úr nevében, áldunk titeket, akik az Úr házából valók vagytok!

Erről a bevonulásról szól a 24. zsoltár is.

Zsolt.24,3-10: Ki megy fel az Úr hegyére? És ki áll meg szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem emeli fel lelkét hiábavalóságra és nem esküszik meg csalárdságra. Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az üdvösség Istenétől. Ilyen az Őt keresők nemzetsége, a Jákob nemzetsége, akik a Te arcodat keresik. Szela.
Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örök ajtók, hadd vonuljon be a dicsőség királya. Ki ez a dicsőség királya? Az erős és hatalmas Úr, az erős, hadakozó Úr. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örök ajtók, hadd vonuljon be a dicsőség királya! Ki ez a dicsőség királya? A Seregek Ura, Ő a dicsőség királya. Szela.

Dávid éppen azon elmélkedett, hogy ki mehet be az Úr jelenlétébe, és elmélkedése imádásba ment át (szela = imádás). Amikor imádta az Urat, kapott egy kijelentést arról, hogy Jézus bement az Atya jelenlétébe, ez volt a "Bevonulás". A kapuk, örökkévaló ajtók azok, melyekről a 118. zsoltár is ír, mint igazság kapuiról. Vannak tehát az Atya előtt örökkévaló ajtók és kapuk, melyek az igazság kapui, melyeken semmi gonosz, hamis, bűnös nem mehet be az Atya jelenlétébe. Talán ezek akadályozták meg azt, hogy az emberek szellemei az ÓSZ idejében az Atya jelenlétébe jussanak. De Jézus előtt kinyíltak ezek az ajtók. Jézusról úgy ír ez a zsoltár, mint erős, hadakozó Úrról, aki a dicsőség királya. Ilyen lett a feltámadás után.

A 68. zsoltár is leírja ezt a bevonulást:

19-26: Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben, még pártütőkben is, hogy Istennek lakása legyen. Áldott legyen az Úr! Napról napra hordja a terheinket a mi szabadításunk Istene! Szela. Ez a mi Istenünk a szabadítás Istene, és az Úr Isten az, akinél vannak a szabadulások (kijáratok) a halálból. Csak Isten ronthatja meg ellenségeinek fejét, a bűneiben járó üstökös koponyáját. Azt mondta az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységeiből is felhozlak, hogy lábadat vörösre fessed a vérben, és ebeid nyelve az ellenségből lakmározzon. Látták a te bevonulásodat, ó Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.Elől mentek a az éneklők, utána a húrpengetők, középen a dobolólányok.
Jézus felment a magasságba, vezette az Ábrahám kebelében levő igazak szellemeit. Amíg Jézus nem ment még fel, addig az igazak szellemei sem mehettek még fel. Sokan feltámadtak, de a többiek (akik nem támadtak fel) szellemeivel, árnyaival együtt a földön maradtak, majd miután Jézus beszélt Mária Magdalénával, Jézussal együtt felmentek a mennybe. Ők voltak a foglyok (korábban a Seol fogjai Hós. 13,14), akiket Jézus felvitt.
Két vsz. szól csak magáról a bevonulásról, de ennek a két vsz.-nak a hangulata sejteti, hogy milyen volt ez a bevonulás. Ahogy az előképek is mutatják, Jézus a börtönből a világ második legmagasabb személye lett, az Atya jobbjára ült, uralkodik örökké.
Jézus felmagasztaltatott. Övé lett minden hatalom mennyen és földön (Mt.28,18), valamint a pokol és a halál kulcsai (hatalma) is nála vannak (Jel.1,18), tehát minden szinten Ő lett a legfőbb Úr, az Ő nevére meg kell hajolnia minden térdnek a világmindenségben. Az angyalok önként megteszik ezt, a démonok és gonosz angyalok kényszerből, egyedül az emberek felé van még türelem, hogy jöjjenek rá, hogy Jézus az Úr, és engedelmeskedjenek neki önként, szabad akaratból.
Jézus az ÓSZ idején a Seregek Ura, Isten seregeinek fejedelme volt. A megváltás után Isten felmagasztalta Őt, most sokkal magasabb pozícióban van, az Urak Ura és a Királyok Királya lett, és uralmának soha nem lesz vége.
Jézus Krisztus a halál által megsemmisítette azt, akinek hatalma van a halálon, azaz az ördögöt (Zsidó 2,14). A Sátán hatalma ezennel megsemmisült azoknak az embereknek az életén, akik Jézus áldozatát, hatalmát elfogadják. Nem véletlen ez a diadal-kiáltás:

Halál, hol a te fullánkod, pokol, hol a te diadalmad?! (1.Kor.15,55)

Jézus helyettünk ment le a Seolba, ha Ő nem tette volna meg, akkor minden embernek a bűnei miatt oda kellene mennie. Így azonban van egy megoldás, amivel elkerülhetjük azt, hogy oda jussunk: el kell fogadni Jézus Krisztus engesztelő és helyettesítő áldozatát, halálát és feltámadását.
Zsolt.71,20-23: Te, aki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, ismét megelevenítesz és a föld mélységeiből ismét felhozol minket. Megsokasítod az én nagyságomat, hozzám fordulsz és megvígasztalsz engem. Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem. Éneklek neked hárfával, ó Izrael Szentje! Ujjonganak ajkaim, hogy énekelhetek neked, és lelkem is, melyet megváltottál!

KMA

UI: hamarosan több beküldött anyagot adunk közre.
A beküldött anyagokat "egy KMA tag" névvel adjuk közre.